1 Cînd şi -a isprăvit Solomon rugăciunea, s'a pogorît foc din cer şi a mistuit arderea de tot şi jertfele, şi slava Domnului a umplut casa.

2 Preoţii nu puteau să intre în Casa Domnului, căci slava Domnului umplea Casa Domnului.

3 Toţi copiii lui Israel au văzut pogorîndu-se focul şi slava Domnului peste casă; ei şi-au plecat faţa la pămînt pe pardoseală, s'au închinat, şi au lăudat pe Domnul, zicînd: ,,Căci este bun, căci îndurarea Lui ţine în veac!``

4 Împăratul şi tot poporul au adus jertfe înaintea Domnului.

5 Împăratul Solomon a junghiat douăzeci şi două de mii de boi şi o sutădouăzeci de mii de oi. Astfel au făcut împăratul şi tot poporul sfinţirea Casei lui Dumnezeu.

6 Preoţii stăteau la locul lor, şi tot astfel şi Leviţii, cu instrumentele făcute în cinstea Domnului de împăratul David, pentru cîntarea laudelor Domnului, cînd i -a însărcinat David să mărească pe Domnul, zicînd: ,,Căci îndurarea lui ţine în veac!`` Preoţii sunau din trîmbiţe în faţa lor. Şi tot Israelul era de faţă.

7 Solomon a sfinţit şi mijlocul curţii, care este înaintea Casei Domnului; căci acolo a adus arderile de tot şi grăsimile jertfelor de mulţămire, pentrucă altarul de aramă, pe care -l făcuse Solomon, nu putea cuprinde arderile de tot, darurile de mîncare şi grăsimile.

8 Solomon a prăznuit sărbătoarea în vremea aceea şapte zile, şi tot Israelul a prăznuit împreună cu el; venise o mare mulţime de oameni, dela intrarea Hamatului pînă la pîrîul Egiptului.

9 În ziua a opta, au avut o adunare de sărbătoare; căci sfinţirea altarului au făcut -o şapte zile, şi sărbătoarea tot şapte zile.

10 În a douăzeci şi treia zi a lunii a şaptea, Solomon a trimes înapoi în corturi pe popor, care era vesel şi mulţămit de binele pe care -l făcuse Domnul lui David, lui Solomon şi poporului Său Israel.

11 Cînd a isprăvit Solomon Casa Domnului şi casa împăratului, şi a izbutit în tot ce-şi pusese de gînd să facă în Casa Domnului şi în casa împăratului,

12 Domnul S'a arătat lui Solomon noaptea, şi i -a zis: ,,Îţi ascult rugăciunea, şi aleg locul acesta drept casa unde va trebui să Mi se aducă jertfe.

13 Cînd voi închide cerul, şi nu va fi ploaie, cînd voi porunci lăcustelor să mănînce ţara, cînd voi trimete ciuma în poporul Meu:

14 dacă poporul Meu peste care este chemat Numele Meu se va smeri, se va ruga, şi va căuta Faţa Mea, şi se va abate dela căile lui rele, -îl voi asculta din ceruri, îi voi ierta păcatul, şi -i voi tămădui ţara.

15 Ochii Mei vor fi deschişi de acum, şi urechile Mele vor fi cu luare aminte la rugăciunea făcută în locul acesta.

16 Acum, aleg şi sfinţesc casa aceasta, pentruca Numele Meu să locuiască în ea pe vecie, şi voi avea totdeauna ochii şi inima Mea acolo.

17 Şi tu, dacă vei umbla înaintea Mea cum a umblat tatăl tău David, făcînd tot ce ţi-am poruncit, şi dacă vei păzi legile şi poruncile Mele,

18 voi întări scaunul de domnie al împărăţiei tale, cum am făgăduit tatălui tău David, cînd am zis: ,Niciodată nu vei fi lipsit de un urmaş, care să domnească peste Israel.`

19 Dar dacă vă veţi abate, dacă veţi părăsi legile şi poruncile Mele, pe cari vi le-am dat, şi dacă vă veţi duce să slujiţi altor dumnezei şi să vă închinaţi înaintea lor,

20 vă voi smulge din ţara Mea, pe care v'am dat -o, voi lepăda dela Mine casa aceasta, pe care am închinat -o Numelui Meu, şi o voi face de pomină şi de batjocură printre toate popoarele.

21 Şi cît de înaltă este casa aceasta, oricine va trece pe lîngă ea, va rămînea încremenit, şi va zice: ,Pentruce a făcut Domnul aşa ţării şi casei acesteia?`

22 Şi se va răspunde: ,,Pentrucă au părăsit pe Domnul, Dumnezeul părinţilor lor, care i -a scos din ţara Egiptului, pentrucă s'au alipit de alţi dumnezei, s'au închinat înaintea lor şi le-au slujit; iată de ce a trimes peste ei toate aceste rele.``

1 És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbõl, és megemészté az egészen égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a házat,

2 Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr házát.

3 És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az õ kegyelme mindörökké való!

4 A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr elõtt.

5 Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és [ekképen] szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.

6 A papok pedig foglalatosok valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak [minden] zengõ szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az õ irgalmassága) a Dávid dicséretivel [mely] kezökbe [adatott;] a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.

7 És felszentelé Salamon a középsõ pitvart, a mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze égõáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égõáldozat, az ételáldozat és a [hálaadóáldozat] kövére.

8 És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.

9 A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

10 A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az õ népével Izráellel.

11 És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.

12 Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.

13 Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esõ; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:

14 És megalázza magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.

15 Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

16 Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.

17 És ha te elõttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:

18 Megerõsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a [te nemzetségedbõl való] férfiú az Izráel királyiszékibõl.

19 De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elõtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elõtt meghajoltok:

20 Kiszaggatom õket az én földembõl, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elõl elvetem; tanulságul és példabeszédül adom õket minden nemzetségnek.

21 És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenõ álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?

22 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki õket kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.