1 În Samaria erau şaptezeci de fii ai lui Ahab. Iehu a scris scrisori, şi le -a trimes la Samaria căpeteniilor din Izreel, bătrînilor, şi îngrijitorilor copiilor lui Ahab. În ele zicea:

2 ,,Acum, cînd veţi primi scrisoarea aceasta, -fiindcă aveţi cu voi pe fiii stăpînului vostru, carăle şi caii, o cetate întărită şi arme, -

3 vedeţi care din fiii stăpînului vostru este cel mai bun şi mai vrednic, puneţi -l pe scaunul de domnie al tatălui său, şi luptaţi pentru casa stăpînului vostru!``

4 Ei s'au temut foarte mult, şi au zis: ,,Iată că doi împăraţi n'au putut să -i stea împotrivă; cum îi vom sta noi împotrivă?``

5 Şi căpetenia casei împărăteşti, căpetenia cetăţii, bătrînii, şi îngrijitorii copiilor, au trimes să spună lui Iehu: ,,Noi sîntem slujitorii tăi, şi vom face tot ce ne vei spune; nu vom pune pe nimeni împărat, fă ce vei crede.``

6 Iehu le -a scris o a doua scrisoare, în care spunea: ,,Dacă sînteţi ai mei, şi dacă ascultaţi de glasul meu, luaţi capetele oamenilor acelora, fiii stăpînului vostru, şi veniţi la mine mîne la ceasul acesta, la Izreel.`` Şi cei şaptezeci de fii ai împăratului erau la mai marii cetăţii, cari -i creşteau.

7 Cînd au primit scrisoarea, au luat pe fiii împăratului, şi au tăiat pe aceşti şaptezeci de oameni; apoi le-au pus capetele în coşuri, şi le-au trimes lui Iehu, la Izreel.

8 Solul a venit să -i spună, zicînd: ,,Au adus capetele fiilor împăratului.`` Şi el a zis: ,,Faceţi-le două grămezi la intrarea porţii, pînă dimineaţă.``

9 Dimineaţa a ieşit; şi venind înaintea întregului popor, a zis: ,,Voi sînteţi fără vină! Eu am uneltit împotriva stăpînului meu şi l-am omorît; dar cine a lovit pe toţi aceştia?

10 Să ştiţi dar că nu va cădea nimic la pămînt din cuvîntul Domnului, din cuvîntul pe care l -a rostit Domnul împotriva casei lui Ahab; Domnul împlineşte ce a spus prin robul Său Ilie.``

11 Şi Iehu a lovit pe toţi cei ce mai rămăseseră din casa lui Ahab la Izreel, pe toţi mai marii lui, pe prietenii şi pe preoţii lui, şi n'a lăsat să scape nici unul.

12 Apoi s'a sculat, şi a plecat la Samaria. Cînd a ajuns la coliba de întîlnire a unor ciobani, pe drum,

13 Iehu a dat peste fraţii lui Ahazia, împăratul lui Iuda, şi a zis: ,,Cine sînteţi voi?`` Ei au răspuns: ,,Sîntem fraţii lui Ahazia, şi ne pogorîm să urăm de bine fiilor împăratului şi fiilor împărătesei.``

14 Iehu a zis: ,,Prindeţi -i de vii.`` Şi i-au prins de vii, şi i-au tăiat în număr de patruzeci şi doi, la fîntîna colibei de întîlnire. Iehu n'a lăsat să scape niciunul.

15 Plecînd de acolo, a întîlnit pe Ionadab, fiul lui Recab, care venea înaintea lui. L -a întrebat de sănătate, şi i -a zis: ,,Inima ta este tot aşa de curată, cum este inima mea faţă de a ta?`` Şi Ionadab a răspuns: ,,Este.`` ,,Dacă este,`` a zis Iehu, ,,dă-mi mîna.`` Ionadab i -a dat mîna. Şi Iehu l -a suit la el în car,

16 şi a zis: ,,Vino cu mine, şi vei vedea rîvna mea pentru Domnul.`` L -a luat astfel în carul său.

17 Cînd a ajuns Iehu la Samaria, a ucis pe toţi cei rămaşi din Ahab în Samaria, şi i -a nimicit cu desăvîrşire, după cuvîntul pe care -l spusese lui Ilie Domnul.

18 Apoi a strîns tot poporul, şi le -a zis: ,,Ahab a slujit puţin lui Baal, Iehu însă îi va sluji mult.

19 Acum chemaţi la mine pe toţi proorocii lui Baal, pe toţi slujitorii lui şi pe toţi preoţii lui, fără să lipsească unul, căci vreau să aduc o mare jertfă lui Baal: oricine va lipsi va muri.`` Iehu lucra cu viclenie, ca să omoare pe toţi slujitorii lui Baal.

20 El a zis: ,,Vestiţi o sărbătoare în cinstea lui Baal!`` Şi au vestit -o.

21 A trimes soli în tot Israelul. Şi au venit toţi slujitorii lui Baal; n'a fost unul care să nu fi venit. Au intrat în templul lui Baal aşa încît templul lui Baal s'a umplut dela un capăt pînă la celalt.

22 Iehu a zis celui ce păzea odaia cu veşmintele: ,,Scoate veşminte pentru toţi slujitorii lui Baal. ,,Şi omul acela a scos veşminte pentru ei.

23 Atunci Iehu a venit în templul lui Baal cu Ionadab, fiul lui Recab, şi a zis slujitorilor lui Baal:`` Căutaţi şi vedeţi, să nu fie niciun slujitor al Domnului aici, ci să fie numai slujitori de ai lui Baal.``

24 Şi au intrat să aducă jertfe şi arderi de tot. Iehu pusese afară optzeci de oameni, şi le zisese: ,,Cine va lăsa să scape vreunul din oamenii pe cari -i dau pe mîna voastră, va răspunde de viaţa lui cu a sa.``

25 Cînd au isprăvit de adus arderile de tot, Iehu a zis alergătorilor şi căpeteniilor: ,,Intraţi, şi loviţi -i: unul să nu iasă.`` Şi i-au lovit cu ascuţişul săbiei. Alergătorii şi căpeteniile i-au aruncat acolo, şi s'au dus pînă la odaia din fund a templului lui Baal.

26 Au scos afară stîlpii Astarteei din casa lui Baal, şi i-au ars.

27 Au sfărîmat stîlpul lui Baal, au dărîmat şi templul lui Baal, şi l-au prefăcut într'o hazna de gunoi, care a rămas în picioare pînă în ziua de azi.

28 Iehu a nimicit pe Baal din mijlocul lui Israel,

29 dar nu s'a abătut dela păcatele lui Ieroboam, fiul lui Nebat, care făcuse pe Israel să păcătuiască, n'a părăsit viţeii de aur din Betel şi Dan.

30 Domnul a zis lui Iehu: ,,Pentru că ai adus bine la îndeplinire ce este plăcut înaintea Mea, şi ai făcut casei lui Ahab tot ce era după voia Mea, fiii tăi pînă la al patrulea neam vor şedea pe scaunul de domnie al lui Israel.``

31 Totuş Iehu n'a luat seama să umble din toată inima lui în legea Domnului, Dumnezeul lui Israel; şi nu s'a abătut de la păcatele în cari tîrîse Ieroboam pe Israel.

32 Pe vremea aceea, Domnul a început să taie cîte o bucată din ţinutul lui Israel; şi Hazael i -a bătut la toate hotarele lui Israel.

33 Dela Iordan, spre soare-răsare, a bătut toată ţara Galaadului, pe Gadiţi, Rubeniţi şi Manasiţi, dela Aroer, care este pe pîrîul Arnon, pînă la Galaad şi Basan.

34 Celelalte fapte ale lui Iehu, tot ce a făcut el, şi toate isprăvile lui, nu sînt scrise oare în cartea Cronicilor împăraţilor lui Israel?

35 Iehu a adormit cu părinţii săi, şi a fost îngropat la Samaria. Şi, în locul lui, a domnit fiul său Ioahaz.

36 Iehu domnise douăzeci şi opt de ani peste Israel la Samaria.

1 Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb [fiainak] tútoraihoz, ilyen parancsolattal:

2 Mihelyt e levél hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erõs városokkal és fegyverekkel együtt,

3 Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az õ atyjának királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok házáért.

4 És megrettenének felette igen, és mondának: Ímé már két király nem maradhatott meg õ elõtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?

5 És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tútorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!

6 És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, a kik nevelték õket.

7 És mikor a levél hozzájok jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és õ hozzá küldték Jezréelbe.

8 És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu elõtt reggelig.

9 És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket?

10 Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, a mit az õ szolgája, Illés által mondott.

11 Azután levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden fõemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.

12 És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.

13 És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.

14 Õ pedig monda: Fogjátok meg õket elevenen. És megfogták õket elevenen, és megölték õket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.

15 És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, a ki elébe jött, és köszönté õt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És õ kezet nyújta, és felülteté õt maga mellé a szekérbe.

16 És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték õt az õ szekerén.

17 És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, a kik az Akháb [nemzetségébõl] megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott Illésnek.

18 És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.

19 Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelõit.

20 És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.

21 És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.

22 Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek. És hozott nékik ruhákat.

23 És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelõinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelõi.

24 És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égõáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivül nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közül, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.

25 Mikor pedig elvégezték az égõáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le õket, csak egy is közülök meg ne meneküljön! És levágták õket fegyver élével, és elhányták [az õ holttestöket] a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,

26 És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.

27 És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.

28 Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelbõl.

29 De Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.

30 És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.

31 De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívébõl, [mert] nem szakadt el a Jeroboám bûneitõl, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.

32 Abban az idõben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré õket Hazáel, Izráel minden határában.

33 A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertõl fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.

34 Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erõssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

35 És elaluvék Jéhu az õ atyáival, és eltemeték õt Samariában. És uralkodék Joákház, az õ fia, helyette.

36 A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendõ.