1 Fiii proorocilor au zis lui Elisei: ,,Iată că locul unde locuim noi cu tine este prea strîmt pentru noi.

2 Haidem pînă la Iordan; ca să luăm deacolo fiecare cîteo bîrnă, şi să ne facem acolo un loc de locuit.`` Elisei a răspuns: ,,Duceţi-vă.``

3 Şi unul din ei a zis: ,,Fii bun şi vino cu slujitorii tăi.`` El a răspuns: ,,Voi merge!``

4 A plecat deci cu ei. Ajungînd la Iordan, au tăiat lemne.

5 Şi pe cînd tăia unul din ei o bîrnă, a căzut ferul dela secure în apă. El a strigat: ,,Ah! domnul meu, era împrumutat!``

6 Omul lui Dumnezeu a zis: ,,Unde a căzut?`` Şi i -a arătat locul. Atunci Elisei a tăiat o bucată de lemn, a aruncat -o în locul acela, şi ferul dela secure a plutit pe apă.

7 Apoi a zis: ,,Ridică -l!`` Şi a întins mîna, şi l -a luat.

8 Împăratul Siriei era în război cu Israel. Şi, într'un sfat pe care l -a ţinut cu slujitorii săi, a zis: ,,Tabăra mea va fi în cutare loc.``

9 Dar omul lui Dumnezeu a trimis să spună împăratului lui Israel: ,,Fereşte-te să treci pe lîngă locul acela, căci acolo sînt ascunşi Sirienii.``

10 Şi împăratul lui Israel a trimes nişte oameni să stea la pîndă spre locul pe care i -l spusese şi despre care îl înştiinţase omul lui Dumnezeu. Aceasta s'a întîmplat nu odată, nici de două ori.

11 Împăratului Siriei i s'a turburat inima. A chemat pe slujitorii săi, şi le -a zis: ,,Nu voiţi să-mi spuneţi care din noi este pentru împăratul lui Israel?``

12 Unul din slujitorii săi a răspuns: ,,Nimeni, împărate, domnul meu; dar proorocul Elisei, care este în Israel, spune împăratului lui Israel cuvintele pe cari le rosteşti în odaia ta de culcare.``

13 Şi împăratul a zis: ,,Duceţi-vă şi vedeţi unde este, ca să trimet să -l prindă.`` Au venit şi i-au spus: ,,Iată că este la Dotan.``

14 A trimes acolo cai, cară şi o oaste puternică. Au ajuns noaptea, şi au înconjurat cetatea.

15 Slujitorul omului lui Dumnezeu s'a sculat disdedimineaţă şi a ieşit. Şi iată că o oaste înconjura cetatea, cu cai şi cară. Şi slujitorul a zis omului lui Dumnezeu: ,,Ah! domnul meu, cum vom face?``

16 El a răspuns: ,,Nu te teme, căci mai mulţi sînt cei cu noi decît cei cu ei.``

17 Elisei s'a rugat, şi a zis: ,,Doamne, deschide -i ochii să vadă.`` Şi Domnul a deschis ochii slujitorului, care a văzut muntele plin de cai şi de cară de foc împrejurul lui Elisei.

18 Sirienii s'au pogorît la Elisei. El a făcut atunci următoarea rugăciune către Domnul: ,,Loveşte, rogu-Te, pe poporul acesta cu orbire.`` Şi Domnul i -a lovit cu orbire, după cuvîntul lui Elisei.

19 Elisei le -a zis: ,,Nu este aceasta calea, şi nu este aceasta cetatea; veniţi după mine, şi vă voi duce la omul pe care -l căutaţi.`` Şi i -a dus la Samaria.

20 Cînd au intrat în Samaria, Elisei a zis: ,,Doamne, deschide ochii oamenilor acestora, să vadă!`` Şi Domnul le -a deschis ochii, şi au văzut că erau în mijlocul Samariei.

21 Împăratul lui Israel, văzîndu -i, a zis lui Elisei: ,,Să -i măcelăresc, să -i măcelăresc, părinte?``

22 ,,Să nu -i măcelăreşti``, a răspuns Elisei. ,,Obicinuieşti tu oare să măcelăreşti pe aceia pe cari îi iei prinşi cu sabia şi cu arcul tău? Dă-le pîne şi apă, ca să mănînce şi să bea; apoi să se ducă la stăpînul lor.``

23 Împăratul lui Israel le -a dat un prînz mare, şi ei au mîncat şi au băut; apoi le -a dat drumul, şi au plecat la stăpînul lor. Şi oştile Sirienilor nu s'au mai întors pe ţinutul lui Israel.

24 După aceea, Ben-Haded, împăratul Siriei, strîngîndu-şi toată oştirea, s'a suit şi a împresurat Samaria.

25 În Samaria a fost o mare foamete, şi atît de mult au strîmtorat -o încît un cap de măgar preţuia optzeci de sicli de argint, şi un sfert de cab de găinaţ de porumbel cinci sicli de argint.

26 Şi pe cînd trecea împăratul pe zid, o femeie i -a strigat: ,,Scapă-mă, împărate, domnul meu!``

27 El a răspuns: ,,Dacă nu te scapă Domnul, cu ce să te scap eu? Cu venitul ariei sau al teascului?``

28 Şi împăratul i -a zis: ,,Ce ai?`` Ea a răspuns: ,,Femeia aceea mi -a zis: ,Dă-mi pe fiul tău să -l mîncăm astăzi, şi mîne vom mînca pe fiul meu.`

29 Noi am fiert pe fiul meu, şi l-am mîncat. Şi în ziua următoare i-am zis: ,Dă pe fiul tău să -l mîncăm.` Dar ea a ascuns pe fiul ei.``

30 Cum a auzit împăratul cuvintele acestei femei, şi -a rupt hainele, cînd stătea pe zid. Şi poporul a văzut că pe dinlăuntru avea un sac de păr pe trup.

31 Împăratul a zis: ,,Să mă pedepsească Dumnezeu cu toată asprimea, dacă va rămînea astăzi capul lui Elisei, fiul lui Şafat, pe trupul lui!``

32 Elisei şedea în casă, şi bătrînii şedeau lîngă el. Împăratul a trimes pe cineva înainte. Dar înainte ca să ajungă solul, Elisei a zis bătrînilor: ,,Vedeţi că acest fiu de ucigaş trimete pe cineva să-mi ia capul? Ascultaţi! Cînd va veni solul, închideţi uşa, şi opriţi -l la uşă; nu se aude oare sunetul paşilor stăpînului său în urma lui?``

33 Pe cînd le vorbea el încă, solul se şi pogorîse la el, şi împăratul a zis: ,,Iată, răul acesta vine dela Domnul; ce mai am de nădăjduit dela Domnul?``

1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;

2 Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!

3 És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jõjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.

4 És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.

5 És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, [édes] uram! pedig ezt is kölcsön kértem!

6 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a [víz színére.]

7 És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.

8 Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az õ szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.

9 És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.

10 És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyrõl néki az Isten embere szólott, és õt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.

11 És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyûjtvén az õ szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!

12 Akkor monda egy az õ szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.

13 És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam õt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.

14 Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.

15 Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az õ szolgája: Jaj, jaj, [édes] uram! mit cselekedjünk?

16 Felele õ: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik õ velök.

17 És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az õ szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.

18 És mikor [azok] hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré õket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.

19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté õket Samariába.

20 És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az õ szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.

21 Az Izráel királya pedig mikor látta õket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é õket, atyám?

22 És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az õ urokhoz.

23 És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá õket. Õk pedig elmenének az õ urokhoz; és ettõl fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.

24 És lõn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.

25 És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.

26 És mikor az Izráel királya a kõfalon széjjeljára, egy asszony kiálta õ hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!

27 A [király] monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérûrõl vagy a sajtóról?

28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg õt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.

29 És megfõztük az én fiamat, és megettük õt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, õ elrejté az õ fiát.

30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az õ ruháit, a mint a kõfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az õ testén.

31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!

32 Elizeus pedig ott ült az õ házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött [a király] egy férfiat maga elõtt. Mielõtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda [Elizeus] a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg õt az ajtóban: Ímé az õ ura lábainak dobogása követi õt.

33 És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá [és nyomában a király], és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?