1 ,,În vremea aceea, Domnul mi -a zis: ,Taie două table de piatră ca cele dintîi, şi suie-te la Mine pe munte; fă şi un chivot de lemn.

2 Eu voi scrie pe aceste două table cuvintele cari erau scrise pe tablele dintîi pe cari le-ai sfărîmat, şi să le pui în chivot.`

3 Am făcut un chivot de lemn de salcîm, am tăiat două table de piatră ca cele dintîi, şi m'am suit pe munte cu cele două table în mînă.

4 Domnul a scris pe table ce fusese scris pe cele dintîi, cele zece porunci cari vă fuseseră spuse pe munte, din mijlocul focului, în ziua adunării; şi Domnul mi le -a dat.

5 M'am întors apoi şi m'am pogorît de pe munte, am pus tablele în chivotul pe care -l făcusem, şi ele au rămas acolo, cum îmi poruncise Domnul.

6 Copiii lui Israel au plecat din Beerot-Bene-Iaacan la Mosera. Acolo a murit Aaron, şi a fost îngropat; Eleazar, fiul lui, i -a urmat în slujba preoţiei.

7 Apoi deacolo au pornit la Gudgoda, şi dela Gudgoda la Iotbata, ţară unde sînt pîraie de ape.

8 În vremea aceea, Domnul a despărţit seminţia lui Levi, şi i -a poruncit să ducă chivotul legămîntului Domnului, să stea înaintea Domnului ca să -I slujească, şi să binecuvînteze poporul în Numele Lui; lucru pe care l -a făcut pînă în ziua de azi.

9 Deaceea Levi n'are nici parte de moşie, nici moştenire cu fraţii lui: Domnul este moştenirea lui, cum i -a spus Domnul, Dumnezeul tău.

10 Eu am rămas pe munte, ca şi mai înainte, patruzeci de zile şi patruzeci de nopţi. Domnul m'a ascultat şi de data aceasta; Domnul n'a voit să vă nimicească.

11 Domnul mi -a zis: ,Scoală-te, du-te, şi mergi în fruntea poporului. Să se ducă să ia în stăpînire ţara pe care am jurat părinţilor lor că le -o voi da.`

12 Acum, Israele, ce alta cere dela tine Domnul, Dumnezeul tău, decît să te temi de Domnul, Dumnezeul tău, să umbli în toate căile Lui, să iubeşti şi să slujeşti Domnului, Dumnezeului tău, din toată inima ta şi din tot sufletul tău,

13 să păzeşti poruncile Domnului şi legile Lui pe cari ţi le dau astăzi, ca să fii fericit?

14 Iată, ale Domnului, Dumnezeului tău, sînt cerurile şi cerurile cerurilor, pămîntul şi tot ce cuprinde el.

15 Şi numai de părinţii tăi S'a alipit Domnul ca să -i iubească; şi după ei, pe sămînţa lor, pe voi v'a ales El dintre toate popoarele, cum vedeţi azi.

16 Să vă tăiaţi dar inima împrejur, şi să nu vă mai înţepeniţi gîtul.

17 Căci Domnul, Dumnezeul vostru, este Dumnezeul dumnezeilor, Domnul domnilor, Dumnezeul cel mare, puternic şi înfricoşat, care nu caută la faţa oamenilor şi nu primeşte daruri;

18 care face dreptate orfanului şi văduvei, care iubeşte pe străin şi -i dă hrană şi îmbrăcăminte.

19 Să iubiţi pe străin, căci şi voi aţi fost străini în ţara Egiptului.

20 Să te temi de Domnul, Dumnezeul tău, să -I slujeşti, să te alipeşti de El, şi pe Numele Lui să juri.

21 El este slava ta, El este Dumnezeul tău. El a făcut în mijlocul tău aceste lucruri mari şi grozave pe cari ţi le-au văzut ochii.

22 Părinţii tăi s'au pogorît în Egipt în număr de şaptezeci de inşi; acum Domnul, Dumnezeul tău, a făcut din tine o mulţime ca stelele cerului.``

1 Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és jõjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.

2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala.

4 És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.

5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyrõl, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.

6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az õ fia lõn pappá helyette.

7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bõ]vízû patakok földére.

8 Abban az idõben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr elõtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig.

9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.

11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elõtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom.

12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain járj, és szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, és teljes lelkedbõl,

13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint e mai napon [is látszik].

16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;

17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

19 Szeressétek azért a jövevényt; mert [ti is] jövevények voltatok Égyiptom földén.

20 Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél.

21 Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!