1 Iată binecuvîntarea cu care Moise, omul lui Dumnezeu, a binecuvîntat pe copiii lui Israel, înainte de moartea lui.

2 El a zis: ,Domnul a venit din Sinai, Şi a răsărit peste ei din Seir, A strălucit din muntele Paran, Şi a ieşit din mijlocul zecilor de mii de sfinţi, Avînd în dreapta Lui focul legii.

3 Da, El iubeşte popoarele; Toţi sfinţii sînt în mîna Ta. Ei au stătut la picioarele Tale, Au primit cuvintele Tale.

4 Moise ne -a dat legea, Moştenirea adunării lui Iacov.

5 El era împărat în Israel, Cînd se adunau căpeteniile poporului Şi seminţiile lui Israel.

6 Trăiască Ruben şi să nu moară, Şi bărbaţii lui să fie mulţi la număr!`

7 Iată ce a zis despre Iuda: ,Ascultă, Doamne, glasul lui Iuda, Şi adu -l la poporul lui. Puternice să -i fie mînile, Şi să -i fii în ajutor împotriva vrăjmaşilor lui!`

8 Despre Levi a zis: ,Tumim şi urim au fost încredinţaţi bărbatului sfînt, Pe care l-ai ispitit la Masa, Şi cu care Te-ai certat la apele Meriba.`

9 Levi a zis despre tatăl său şi despre mama sa: ,Nu i-am văzut!` Şi despre fraţii lui: ,Nu vă cunosc!` Iar de copii n'a vrut să mai ştie.`` Căci ei păzesc Cuvîntul Tău, Şi ţin legămîntul Tău;

10 Ei învaţă pe Iacov poruncile Tale, Şi pe Israel legea Ta; Ei pun tămîie subt nările Tale, Şi ardere de tot pe altarul Tău.

11 Binecuvintează tăria lui, Doamne! Primeşte lucrarea mînilor lui! Frînge şalele protivnicilor lui, Şi vrăjmaşii lui să nu se mai scoale!``

12 Despre Beniamin a zis: ,,El este prea iubitul Domnului, El va locui la adăpost lîngă Dînsul. Domnul îl va ocroti totdeauna, Şi se va odihni între umerii Lui.``

13 Despre Iosif a zis: ,,Ţara lui va primi dela Domnul, ca semn de binecuvîntare, Cel mai bun dar al cerului, roua, Cele mai bune ape cari sînt jos,

14 Cele mai bune roade ale soarelui, Cele mai bune roade ale fiecărei luni,

15 Cele mai bune roduri din munţii cei vechi, Cele mai bune roade de pe dealurile cele vecinice,

16 Cele mai bune roade ale pămîntului şi din tot ce cuprinde el. Bunăvoinţa Celui ce S'a arătat în rug Să vină peste capul lui Iosif, Pe creştetul capului domnului fraţilor lui!

17 El are frumuseţa întîiului născut al taurului; Coarnele lui sînt cum sînt coarnele bivolului; Cu ele va împunge pe toate popoarele, Pînă la marginile pămîntului: Ele sînt zecile de mii ale lui Efraim, Ele sînt miile lui Manase.``

18 Despre Zabulon a zis: ,,Bucură-te, Zabuloane, de alergările tale, Şi tu, Isahar, de corturile tale!

19 Ei vor chema popoarele pe munte; Acolo, vor aduce jertfe de dreptate, Căci vor suge bogăţia mării, Şi comorile ascunse în nisip.``

20 Despre Gad a zis: ,,Binecuvîntat să fie cine lărgeşte pe Gad: Gad se odihneşte ca un leu, şi sfîşie la braţe şi capete.

21 El a ales cea dintîi parte a ţării, Căci acolo stă ascunsă moştenirea legiuitorului; El a mers cu fruntaşii poporului, A adus la îndeplinire dreptatea Domnului, Şi poruncile Lui faţă de Israel.``

22 Despre Dan a zis: ,,Dan este un pui de leu, Care s'aruncă din Basan.``

23 Despre Neftali a zis: ,,Neftali, sătul de bunăvoinţă, Şi copleşit cu binecuvîntări dela Domnul, Ia în stăpînire partea de apus şi miazăzi!``

24 Despre Aşer a zis: ,,Binecuvîntat să fie Aşer între copiii lui Israel! Plăcut să fie fraţilor lui, Şi să-şi moaie piciorul în untdelemn!

25 Zăvoarele tale să fie de fer şi de aramă, Şi puterea ta să ţină cît zilele tale!``

26 Nimeni nu este ca Dumnezeul lui Israel, El trece pe ceruri ca să-ţi vină în ajutor, Trece cu măreţie pe nori.

27 Dumnezeul cel vecinic este un loc de adăpost, Şi subt braţele Lui cele vecinice este un loc de scăpare. El a izgonit pe vrăjmaş dinaintea ta, Şi a zis: ,,Nimiceşte -l.``

28 Israel este fără frică în locuinţa lui, Isvorul lui Iacov este deoparte Într'o ţară plină de grîu şi de must, Şi cerul lui picură roua.

29 Ferice de tine, Israele! Cine este ca tine, Un popor mîntuit de Domnul, Scutul care îţi dă ajutor, Şi sabia care te face slăvit? Vrăjmaşii tăi vor face pe prietenii înaintea ta, Şi tu vei călca peste înălţimile lor.``

1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt.

2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.

3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.

4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.

5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.

6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.

8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.

9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.

11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!

12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.

13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;

14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;

16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!

17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.

18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.

19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.

20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.

21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.

22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.

25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.

26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön.

27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.

29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.