1 Mai mult face un nume bun de cît untdelemnul mirositor, şi ziua morţii de cît ziua naşterii.
2 Mai bine să te duci într'o casă de jale de cît să te duci într'o casă de petrecere; căci acolo îţi aduci aminte de sfîrşitul oricărui om, şi cine trăieşte, îşi pune la inimă lucrul acesta.
3 Mai bună este întristarea decît rîsul; căci prin întristarea feţei inima se face mai bună.
4 Inima înţelepţilor este în casa de jale, iar inima celor fără minte este în casa petrecerii.
5 Mai bine să asculţi mustrarea înţeleptului de cît să asculţi la cîntecul celor fără minte.
6 Căci rîsul celor fără minte este ca pîrăitul spinilor supt căldare. Şi aceasta este o deşertăciune.
7 Averea luată prin silă înebuneşte pe cel înţelept, şi mita strică inima.
8 Mai bun este sfîrşitul unui lucru de cît începutul lui; mai bine cel bun la suflet de cît cel îngîmfat.
9 Nu te grăbi să te mînii în sufletul tău, căci mînia locuieşte în sînul nebunilor.
10 Nu zice: ,,Cum se face că zilele de mai înainte erau mai bune de cît acestea?`` Căci nu din înţelepciune întrebi aşa.
11 Înţelepciunea preţuieşte cît o moştenire, şi chiar mai mult pentru cei ce văd soarele.
12 Căci ocrotire dă şi înţelepciunea, ocrotire dă şi argintul; dar un folos mai mult al ştiinţei este că înţelepciunea ţine în viaţă pe cei ce o au.
13 Uită-te cu băgare de seamă la lucrarea lui Dumnezeu: cine poate să îndrepte ce a făcut El strîmb?
14 În ziua fericirii, fii fericit, şi în ziua nenorocirii, gîndeşte-te că Dumnezeu a făcut şi pe una şi pe cealaltă, pentruca omul să nu mai poată şti nimic din ce va fi după el.
15 Tot felul de lucruri am văzut în zilele deşertăciunii mele. Este cîte un om fără prihană, care piere în neprihănirea lui, şi este cîte un nelegiuit, care o duce mult în răutatea lui.
16 Nu fi prea neprihănit şi nu te arăta prea înţelept: pentru ce să te pierzi singur?
17 Dar nu fi nici peste măsură de rău şi nu fi fără minte: pentru ce vrei să mori înainte de vreme?
18 Bine este să ţii la aceasta, dar nici pe cealaltă să n'o laşi din mînă; căci cine se teme de Dumnezeu, scapă din toate acestea.
19 Înţelepciunea face pe cel înţelept mai tare de cît zece viteji, cari sînt într'o cetate.
20 Fiindcă pe pămînt nu este nici un om fără prihană, care să facă binele fără să păcătuiască.
21 Nu lua nici tu seama la toate vorbele cari se spun, ca nu cumva s'auzi pe sluga ta vorbindu-te de rău!
22 Căci ştie inima ta de cîte ori ai vorbit şi tu de rău pe alţii.
23 Toate acestea le-am cercetat cu înţelepciune. Am zis: ,,Mă voi înţelepţi.`` Dar înţelepciunea a rămas departe de mine.
24 Cu mult mai departe decît era mai înainte, şi ce adîncă! Cine o va putea găsi?
25 M-am apucat şi am cercetat toate lucrurile, cu gînd să înţeleg, să adîncesc, şi să caut înţelepciunea şi rostul lucrurilor, şi să pricep nebunia răutăţii şi rătăcirea prostiei.
26 Şi am găsit că mai amară de cît moartea este femeia, a cărei inimă este o cursă şi un laţ, şi ale cărei mîni sînt nişte lanţuri; cel plăcut lui Dumnezeu scapă de ea, dar cel păcătos este prins de ea.
27 Iată ce am găsit, zice Eclesiastul, cercetînd lucrurile unul cîte unul, ca să le pătrund rostul;
28 iată ce-mi caută şi acum sufletul, şi n'am găsit. Din o mie am găsit un om: dar o femeie n'am găsit în toate acestea.
29 Numai, iată ce am găsit: că Dumnezeu a făcut pe oameni fără prihană, dar ei umblă cu multe şiretenii.
1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.
2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.
3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.
8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.
9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.
10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.
11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.
12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.
13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?
14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.
15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.
16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?
18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!
19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.
20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.
24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.
26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.
27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.