1 Domnul mi -a zis: ,,Ia o tablă mare, şi scrie pe ea, aşa ca să se înţeleagă: ,Grăbeşte-te de prădează, aruncă-te asupra prăzii.``

2 Am luat cu mine nişte martori vrednici de credinţă: pe preotul Urie, şi pe Zaharia, fiul lui Berechia.

3 M'am apropiat de proorociţă. Ea a zămislit, şi a născut un fiu. Apoi Domnul mi -a zis: ,,Pune -i numele Maher-Şalal-Haş-Baz.`` (Grăbeşte de prădează, aruncă-te asupra prăzii.)

4 Căci înainte ca să ştie copilul să spună: ,,Tată!`` şi ,,mamă!`` se vor lua dinaintea împăratului Asiriei bogăţiile Damascului şi prada Samariei.``

5 Domnul mi -a vorbit iarăş, şi mi -a zis:

6 ,,Pentrucă poporul acesta a dispreţuit apele din Siloe cari curg lin, şi s'a bucurat de Reţin şi de fiul lui Remalia,

7 iată, Domnul va trimete împotriva lor apele puternice şi mari ale Rîului (Eufrat), adică pe împăratul Asiriei cu toată puterea lui; pretutindeni el va ieşi din albia lui, şi se va vărsa peste malurile lui;

8 va pătrunde în Iuda, va da peste maluri, va năvăli, şi va ajunge pînă la gît. Iar aripele întinse ale oastei lui vor umplea întinderea ţării tale, Emanuele!``

9 Scoateţi strigăte de război cît voiţi, popoare, căci tot veţi fi zdrobite; luaţi aminte, toţi ceice locuiţi departe! Pregătiţi-vă oricît de luptă, căci tot veţi fi zdrobiţi. Pregătiţi-vă oricît de luptă, căci tot veţi fi zdrobiţi.

10 Faceţi la planuri, cît voiţi, căci nu se va alege nimic de ele! Luaţi la hotărîri cît voiţi, căci vor fi fără urmări! Căci Dumnezeu este cu noi (Emanuel).``

11 Aşa mi -a vorbit Domnul, cînd m'a apucat mîna Lui, şi m'a înştiinţat să nu umblu pe calea poporului acestuia:

12 ,,Nu numiţi uneltire tot ce numeşte poporul acesta uneltire; şi nu vă temeţi de ce se teme el, nici nu vă speriaţi!

13 Sfinţiţi însă pe Domnul oştirilor. De El să vă temeţi şi să vă înfricoşaţi.``

14 Şi atunci El va fi un locaş sfînt, dar şi o piatră de poticnire, o stîncă de păcătuire pentru cele două case ale lui Israel, un laţ şi o cursă pentru locuitorii Ierusalimului!

15 Mulţi se vor poticni, vor cădea şi se vor sfărîma, vor da în laţ şi vor fi prinşi.`` -

16 ,,Înveleşte această mărturie, pecetluieşte această descoperire, între ucenicii Mei.``

17 Eu nădăjduiesc în Domnul, care Îşi ascunde Faţa de casa lui Iacov. În El îmi pun încrederea.

18 Iată, eu şi copiii pe cari mi i -a dat Domnul, sîntem nişte semne şi nişte minuni în Israel, din partea Domnului oştirilor, care locuieşte pe muntele Sionului.

19 Dacă vi se zice însă: ,,Întrebaţi pe ceice cheamă morţii şi pe cei ce spun viitorul, cari şoptesc şi bolborosesc,`` răspundeţi: ,,Nu va întreba oare un popor pe Dumnezeul său? Va întreba el pe cei morţi pentru cei vii?

20 La lege şi la mărturie!`` Căci dacă nu vor vorbi aşa, nu vor mai răsări zorile pentru poporul acesta.

21 El va pribegi prin ţară, apăsat şi flămînd, şi, cînd îi va fi foame, se va mînia, şi va huli pe Împăratul şi Dumnezeul lui, apoi fie că va ridica ochii în sus,

22 fie că se va uita spre pămînt, iată, nu va fi decît necaz, negură, nevoie neagră, şi se va vedea izgonit în întunerec beznă.

1 És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betûkkel: siess zsákmányra [és ]gyorsan prédára;

2 És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.

3 És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra [és] gyorsan prédára.

4 Mert mielõtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi.

5 Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:

6 Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:

7 Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erõs és sok vizét, Assiria királyát és minden õ hatalmát, és feljõ minden medre fölé, és foly minden partjai felett,

8 És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!

9 Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.

10 Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!

11 Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erõs keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:

12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;

13 A seregek Urát: Õt szenteljétek meg, Õt féljétek, és Õt rettegjétek!

14 És Õ néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tõr és háló Jeruzsálem lakosainak.

15 És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tõrbe esnek és megfogatnak!

16 Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!

17 Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.

18 Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi!]

19 És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézõktõl és a jövendõmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétõl tudakozik-é a nép? az élõkért a holtaktól [kell-é tudakozni]?

20 A tanításra és bizonyságtételre [hallgassatok!] Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:

21 Úgy bolyongani fognak [a földön], szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,

22 És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, õ pedig a sûrû sötétben elhagyatva!