1 V-am spus aceste lucruri, pentruca ele să nu fie pentru voi un prilej de cădere.

2 Au să vă dea afară din sinagogi: ba încă, va veni vremea cînd, oricine vă va ucide, să creadă că aduce o slujbă lui Dumnezeu.

3 Şi se vor purta astfel cu voi, pentrucă n'au cunoscut nici pe Tatăl, nici pe Mine.

4 V'am spus aceste lucruri, pentruca, atunci cînd le va veni ceasul să se împlinească, să vă aduceţi aminte că vi le-am spus. Nu vi le-am spus dela început, pentrucă eram cu voi.

5 Acum Mă duc la Cel ce M'a trimes; şi nimeni din voi nu Mă întreabă: ,Unde Te duci?`

6 Dar, pentrucă v'am spus aceste lucruri, întristarea v'a umplut inima.

7 Totuş, vă spun adevărul: Vă este de folos să Mă duc; căci, dacă nu Mă duc Eu, Mîngîietorul nu va veni la voi; dar dacă Mă duc, vi -L voi trimete.

8 Şi cînd va veni El, va dovedi lumea vinovată în ce priveşte păcatul, neprihănirea şi judecata.

9 În ce priveşte păcatul: fiindcă ei nu cred în Mine;

10 în ce priveşte neprihănirea: fiindcă Mă duc la Tatăl, şi nu Mă veţi mai vedea;

11 în ce priveşte judecata: fiindcă stăpînitorul lumii acesteia este judecat.

12 Mai am să vă spun multe lucruri, dar acum nu le puteţi purta.

13 Cînd va veni Mîngîietorul, Duhul adevărului, are să vă călăuzească în tot adevărul; căci El nu va vorbi dela El, ci va vorbi tot ce va fi auzit, şi vă va descoperi lucrurile viitoare.

14 El Mă va proslăvi, pentrucă va lua din ce este al Meu, şi vă va descoperi.

15 Tot ce are Tatăl, este al Meu; deaceea am zis că va lua din ce este al Meu, şi vă va descoperi.

16 Peste puţină vreme, nu Mă veţi mai vedea; apoi iarăş peste puţină vreme, Mă veţi vedea, pentrucă Mă duc la Tatăl.``

17 La auzul acestor vorbe, unii din ucenicii Lui au zis între ei: ,,Ce însemnează cuvintele acestea: ,Peste puţină vreme, nu Mă veţi mai vedea;` şi: ,Apoi iarăş peste puţină vreme Mă veţi vedea?` Şi: ,Pentrucă Mă duc la Tatăl?``

18 Ei ziceau deci: ,,Ce însemnează aceasta: ,Peste puţină vreme?` Nu ştim ce vrea să spună.``

19 Isus a cunoscut că voiau să -L întrebe, şi le -a zis: ,,Vă întrebaţi între voi ce însemnează cuvintele: ,Peste puţină vreme, nu Mă veţi mai vedea;` şi: ,Apoi iarăş peste puţină vreme, Mă veţi vedea?`

20 Adevărat, adevărat vă spun că, voi veţi plînge şi, vă veţi tîrgui, iar lumea se va bucura; vă veţi întrista, dar întristarea voastră se va preface în bucurie.

21 Femeia, cînd este în durerile naşterii, se întristează, pentrucă i -a sosit ceasul; dar dupăce a născut pruncul, nu-şi mai aduce aminte de suferinţă, de bucurie că s'a născut un om pe lume.

22 Tot aşa şi voi: acum sînteţi plini de întristare; dar Eu vă voi vedea iarăş, inima vi se va bucura, şi nimeni nu vă va răpi bucuria voastră.

23 În ziua aceea, nu Mă veţi mai întreba de nimic. Adevărat, adevărat, vă spun că, orice veţi cere dela Tatăl, în Numele Meu, vă va da.

24 Pînă acum n'aţi cerut nimic în Numele Meu: cereţi, şi veţi căpăta, pentruca bucuria voastră să fie deplină.

25 V'am spus aceste lucruri în pilde. Vine ceasul cînd nu vă voi mai vorbi în pilde, ci vă voi vorbi desluşit despre Tatăl.

26 În ziua aceea, veţi cere în Numele Meu, şi nu vă zic că voi ruga pe Tatăl pentru voi.

27 Căci Tatăl însuş vă iubeşte, pentrucă M'aţi iubit, şi aţi crezut că am ieşit dela Dumnezeu.

28 Am ieşit dela Tatăl, şi am venit în lume; acum las lumea, şi Mă duc la Tatăl.``

29 Ucenicii Săi I-au zis: ,,Iată că acum vorbeşti desluşit, şi nu spui nicio pildă.

30 Acum cunoaştem că ştii toate lucrurile, şi n'ai nevoie să Te întrebe cineva; de aceea credem că ai ieşit dela Dumnezeu.``

31 ,,Acum credeţi?`` le -a răspuns Isus.

32 ,,Iată că vine ceasul, şi a şi venit, cînd veţi fi risipiţi fiecare la ale lui; şi pe Mine Mă veţi lăsa singur; dar nu sînt singur, căci Tatăl este cu Mine.

33 V'am spus aceste lucruri ca să aveţi pace în Mine. În lume veţi avea necazuri; dar îndrăzniţi, Eu am biruit lumea.``

1 Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.

2 A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sõt jön idõ, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.

3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.

4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljõ az az idõ, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettõl fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.

5 Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tõlem közületek: Hová mégy?

6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

8 És az, mikor eljõ, megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében:

9 Bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;

10 És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;

11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.

13 De mikor eljõ amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem õ magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek.

14 Az engem dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.

15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.

16 Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

17 Mondának azért az õ tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

18 Mondának azért: Mi az a kevés [idõ,] a mirõl szól? Nem tudjuk, mit mond.

19 Megérté azért Jézus, hogy õt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem?

20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.

21 Az asszony mikor szûl, szomorúságban van, mert eljött az õ órája: de mikor megszûli az õ gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.

22 Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tõletek a ti örömeteket.

23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljõ az idõ, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.

26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentõl jöttem ki.

28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.

29 Mondának néki az õ tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.

30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: errõl hiszszük, hogy az Istentõl jöttél ki.

31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

32 Ímé eljõ az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot.