1 Soacră-sa Naomi i -a zis: ,,Fiica mea, aş vrea să-ţi dau un loc de odihnă, ca să fii fericită.

2 Şi acum Boaz, cu ale cărui slujnice ai fost, nu este el rudă cu noi? Iată, el are să vînture la noapte orzurile în arie.

3 Spală-te şi unge-te, apoi îmbracă-te cu hainele tale, şi pogoară-te la arie. Să nu te faci cunoscută lui, pînă va isprăvi de mîncat şi de băut.

4 Şi cînd se va duce să se culce, înseamnă-ţi locul unde se culcă. Apoi du-te, descopere -i picioarele, şi culcă-te. Şi el însuş îţi va spune ce să faci.``

5 Ea i -a răspuns: ,,Voi face tot ce ai spus.``

6 Rut s'a pogorît la arie, şi a făcut tot ce poruncise soacră-sa.

7 Boaz a mîncat şi a băut, şi inima -i era veselă. S'a dus şi s'a culcat la marginea unui stog. Rut a venit atunci încet de tot, i -a descoperit picioarele, şi s'a culcat.

8 La miezul nopţii, omul s'a speriat; s'a plecat, şi iată că o femeie era culcată la picioarele lui.

9 El a zis: ,,Cine eşti tu?`` Ea răspuns: ,,Eu sînt Rut, slujnica ta; întinde-ţi poala hainei peste slujnica ta, căci ai drept de răscumpărare.``

10 Şi el a zis: ,,Fii binecuvîntată de Domnul, fiică! Această faptă de pe urmă mărturiseşte şi mai mult pentru tine decît cea dintîi, că n'ai umblat după tineri, săraci sau bogaţi.

11 Acum, fiică, nu te teme, îţi voi face tot ce vei zice, căci toată cetatea ştie că eşti o femeie cinstită.

12 Este adevărat că am drept de răscumpărare, dar este o altă rudă mai aproape decît mine.

13 Rămîi în noaptea aceasta aici. Şi mîne, dacă vrea să te răscumpere, bine, să te răscumpere; dar dacă nu -i place să te răscumpere, te voi răscumpăra eu, viu este Domnul! Culcă-te aici pînă dimineaţă.``

14 Ea a rămas culcată la picioarele lui pînă dimineaţă, şi s'a sculat mai înainte de a se putea cunoaşte unul pe altul. Boaz a zis: ,,Să nu ştie nimeni că a intrat o femeie în arie!``

15 Şi a adăugat: ,,Adu mantaua de pe tine, şi ţine -o.`` Ea a ţinut -o, şi el a măsurat şase măsuri de orz, şi le -a pus pe ea. Apoi a intrat în cetate.

16 Rut s'a întors la soacră-sa, şi Naomi, a zis: ,,Tu eşti, fiica mea?`` Rut i -a istorisit tot ce -i făcuse omul acela.

17 Ea a zis: ,,Mi -a dat aceste şase măsuri de orz, zicînd: ,Să nu te întorci cu mînile goale la soacră-ta.``

18 Şi Naomi a zis: ,,Fii liniştită, fiica mea, pînă vei şti cum se va isprăvi lucrul acesta, căci omul acesta nu va avea odihnă pînă nu va sfîrşi lucrul chiar astăzi.``

1 És monda néki Naómi, az õ napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?

2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Ímé õ az éjjel árpát szór a szérûn.

3 Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérûre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát.

4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Õ majd megmondja néked, mit cselekedjél.

5 És õ monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.

6 És lement a szérûre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.

7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az õ szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felõl a leplet, és lefeküvék.

8 Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az õ lábainál.

9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.

10 És õ monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsõvel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.

12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.

13 Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig.

14 És feküvék az õ lábainál reggelig, és felkele, mielõtt valaki az õ felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérûre jött.

15 És monda: Add ide a nagy kendõdet, a mely rajtad van, és tartsd. És õ oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat [mérték] árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.

16 És elméne az õ napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És õ elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.

17 És monda: Ezt a hat [mérték] árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.

18 És monda [Naómi:] Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dõl el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.