1 Toen antwoordde Bildad, de Suhiet, en zeide:

2 Hoe lang is het, dat gijlieden een einde van woorden zult maken? Merkt op, en daarna zullen wij spreken.

3 Waarom worden wij geacht als beesten, en zijn onrein in ulieder ogen?

4 O gij, die zijn ziel verscheurt door zijn toorn! Zal om uwentwil de aarde verlaten worden, en zal een rots versteld worden uit haar plaats?

5 Ja, het licht der goddelozen zal uitgeblust worden, en de vonk zijns vuurs zal niet glinsteren.

6 Het licht zal verduisteren in zijn tent, en zijn lamp zal over hem uitgeblust worden.

7 De treden zijner macht zullen benauwd worden, en zijn raad zal hem nederwerpen.

8 Want met zijn voeten zal hij in het net geworpen worden, en zal in het wargaren wandelen.

9 De strik zal hem bij de verzenen vatten; de struikrover zal hem overweldigen.

10 Zijn touw is in de aarde verborgen, en zijn val op het pad.

11 De beroeringen zullen hem rondom verschrikken, en hem verstrooien op zijn voeten.

12 Zijn macht zal hongerig wezen, en het verderf is bereid aan zijn zijde.

13 De eerstgeborene des doods zal de grendelen zijner huid verteren, zijn grendelen zal hij verteren.

14 Zijn vertrouwen zal uit zijn tent uitgerukt worden; zulks zal hem doen treden tot den koning der verschrikkingen.

15 Zij zal wonen in zijn tent, waar zij de zijne niet is; zijn woning zal met zwavel overstrooid worden.

16 Van onder zullen zijn wortelen verdorren, en van boven zal zijn tak afgesneden worden.

17 Zijn gedachtenis zal vergaan van de aarde, en hij zal geen naam hebben op de straten.

18 Men zal hem stoten van het licht in de duisternis, en men zal hem van de wereld verjagen.

19 Hij zal geen zoon, noch neef hebben onder zijn volk; en niemand zal in zijn woningen overig zijn.

20 Over zijn dag zullen de nakomelingen verbaasd zijn, en de ouden met schrik bevangen worden.

21 Gewisselijk, zodanige zijn de woningen des verkeerden, en dit is de plaats desgenen die God niet kent.

1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.

3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

5 Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

6 A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

7 Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

9 A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.

11 Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

12 Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14 Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

17 Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

19 Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

20 Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.