1 Mijn zoon! zo gij mijn redenen aanneemt, en mijn geboden bij u weglegt;

2 Om uw oren naar wijsheid te doen opmerken; zo gij uw hart tot verstandigheid neigt;

3 Ja, zo gij tot het verstand roept, uw stem verheft tot de verstandigheid;

4 Zo gij haar zoekt als zilver, en naspeurt als verborgen schatten;

5 Dan zult gij de vreze des HEEREN verstaan, en zult de kennis van God vinden.

6 Want de HEERE geeft wijsheid; uit Zijn mond komt kennis en verstand.

7 Hij legt weg voor de oprechten een bestendig wezen; Hij is een Schild dengenen, die oprechtelijk wandelen;

8 Opdat zij de paden des rechts houden; en Hij zal den weg Zijner gunstgenoten bewaren.

9 Dan zult gij verstaan gerechtigheid, en recht, en billijkheden, en alle goed pad.

10 Als de wijsheid in uw hart zal gekomen zijn, en de wetenschap voor uw ziel zal liefelijk zijn;

11 Zo zal de bedachtzaamheid over u de wacht houden, de verstandigheid zal u behoeden;

12 Om u te redden van den kwaden weg, van den man, die verkeerdheden spreekt;

13 Van degenen, die de paden der oprechtheid verlaten, om te gaan in de wegen der duisternis;

14 Die blijde zijn in het kwaad doen, zich verheugen in de verkeerdheden des kwaden;

15 Welker paden verkeerd zijn, en afwijkende in hun sporen;

16 Om u te redden van de vreemde vrouw, van de onbekende, die met haar redenen vleit;

17 Die den leidsman harer jonkheid verlaat, en het verbond haars Gods vergeet;

18 Want haar huis helt naar den dood, en haar paden naar de overledenen.

19 Allen die tot haar ingaan, zullen niet wederkomen, en zullen de paden des levens niet aantreffen;

20 Opdat gij wandelt op den weg der goeden, en houdt de paden der rechtvaardigen.

21 Want de vromen zullen de aarde bewonen, en de oprechten zullen daarin overblijven;

22 Maar de goddelozen zullen van de aarde uitgeroeid worden, en de trouwelozen zullen er van uitgerukt worden.

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.