1 Beroem u niet over den dag van morgen; want gij weet niet, wat de dag zal baren.2 Laat u een vreemde prijzen, en niet uw mond; een onbekende, en niet uw lippen.3 Een steen is zwaar, en het zand gewichtig; maar de toornigheid des dwazen is zwaarder dan die beide.4 Grimmigheid en overloping van toorn is wreedheid; maar wie zal voor nijdigheid bestaan?5 Openbare bestraffing is beter dan verborgene liefde.6 De wonden des liefhebbers zijn getrouw; maar de kussingen des haters zijn af te bidden.7 Een verzadigde ziel vertreedt het honigzeem; maar aan een hongerige ziel is alle bitter zoet.8 Gelijk een vogel is, die uit zijn nest omdoolt, alzo is een man, die omdoolt uit zijn plaats.9 Olie en reukwerk verblijdt het hart; alzo is de zoetigheid van iemands vriend, vanwege den raad der ziel.10 Verlaat uw vriend, noch den vriend uws vaders niet; en ga ten huize uws broeders niet op den dag van uw tegenspoed. Beter is een gebuur die nabij is, dan een broeder, die verre is.11 Zijt wijs, mijn zoon, en verblijd mijn hart; opdat ik mijn smader wat te antwoorden heb.12 De kloekzinnige ziet het kwaad, en verbergt zich; de slechten gaan henen door, en worden gestraft.13 Als iemand voor een vreemde borg geworden is, neem zijn kleed, en pand hem voor een onbekende vrouw.14 Die zijn vriend zegent met luider stem, zich des morgens vroeg opmakende, het zal hem tot een vloek gerekend worden.15 Een gedurige druiping ten dage des slagregens en een kijfachtige huisvrouw zijn even gelijk.16 Elkeen, die haar verbergt, zou den wind verbergen, en de olie zijner rechterhand, die roept.17 Ijzer scherpt men met ijzer; alzo scherpt een man het aangezicht zijns naasten.18 Die den vijgeboom bewaart, zal zijn vrucht eten; en die zijn heer waarneemt, zal geeerd worden.19 Gelijk in het water het aangezicht is tegen het aangezicht, alzo is des mensen hart tegen den mens.20 De hel en het verderf worden niet verzadigd; alzo worden de ogen des mensen niet verzadigd.21 De smeltkroes is voor het zilver, en de oven voor het goud; alzo is een man naar zijn lof te proeven.22 Al stiet gij den dwaas in een mortier met een stamper, in het midden van het gestoten graan, zijn dwaasheid zou van hem niet afwijken.23 Zijt naarstig, om het aangezicht uwer schapen te kennen; zet uw hart op de kudden.24 Want de schat is niet tot in eeuwigheid; of zal de kroon van geslacht tot geslacht zijn?25 Als het gras zich openbaart, en de grasscheuten gezien worden, laat de kruiden der bergen verzameld worden.26 De lammeren zullen zijn tot uw kleding, en de bokken de prijs des velds.27 Daartoe zult gij genoegzaamheid van geitenmelk hebben tot uw spijze, tot spijze van uw huis, en leeftocht uwer maagden.

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.