1 Ruft nicht die Weisheit, und läßt nicht die Einsicht ihre Stimme erschallen?

2 Oben auf den Erhöhungen am Wege, da wo Pfade zusammenstoßen, hat sie sich aufgestellt.

3 Zur Seite der Tore, wo die Stadt sich auftut, am Eingang der Pforten schreit sie:

4 Zu euch, ihr Männer, rufe ich, und meine Stimme ergeht an die Menschenkinder.

5 Lernet Eig. Gewinnet Einsicht in Klugheit, ihr Einfältigen, und ihr Toren, lernet Eig. Gewinnet Einsicht in Verstand!

6 Höret! Denn Vortreffliches will ich reden, und das Auftun meiner Lippen soll Geradheit sein.

7 Denn mein Gaumen spricht Wahrheit aus, und Gesetzlosigkeit ist meinen Lippen ein Greuel.

8 Alle Worte meines Mundes sind in Gerechtigkeit; es ist nichts Verdrehtes und Verkehrtes in ihnen.

9 Sie alle sind richtig Eig. geradeaus gehend dem Verständigen, und gerade denen, die Erkenntnis erlangt haben.

10 Nehmet an meine Unterweisung, und nicht Silber, und Erkenntnis lieber als auserlesenes, feines Gold.

11 Denn Weisheit ist besser als Korallen, und alles, was man begehren mag, kommt O. und alle Kostbarkeiten kommen ihr nicht gleich.

12 Ich, Weisheit, bewohne die Klugheit, und finde die Erkenntnis der Besonnenheit. O. der wohl durchdachten Entschlüsse

13 Die Furcht Jahwes ist: das Böse hassen. Hoffart und Hochmut und den Weg des Bösen und den Mund der Verkehrtheit hasse ich.

14 Mein sind Rat und Einsicht; S. die Anm. zu [Kap. 2,7] ich bin der Verstand, mein ist die Stärke.

15 Durch mich regieren Könige, und Fürsten treffen gerechte Entscheidungen; W. beschließen Gerechtigkeit

16 durch mich herrschen Herrscher und Edle, alle Richter der Erde.

17 Ich liebe, die mich lieben; und die mich früh O. eifrig suchen, werden mich finden.

18 Reichtum und Ehre sind bei mir, bleibendes Gut und Gerechtigkeit.

19 Meine Furcht ist besser als feines Gold und gediegenes Gold, und mein Ertrag als auserlesenes Silber.

20 Ich wandle auf dem Pfade der Gerechtigkeit, mitten auf den Steigen des Rechts;

21 um die, die mich lieben, beständiges Gut Eig. Vorhandenes, Wirkliches erben zu lassen, und um ihre Vorratskammern zu füllen.

22 Jahwe besaß mich im O. als Anfang seines Weges, vor seinen Werken von jeher.

23 Ich war eingesetzt von Ewigkeit her, von Anbeginn, vor den Uranfängen der Erde.

24 Ich war geboren, als die Tiefen S. die Anm. zu [Ps 33,7]; so auch [V. 27.28] noch nicht waren, als noch keine Quellen Eig. Quellenorte waren, reich an Wasser.

25 Ehe die Berge eingesenkt wurden, vor den Hügeln war ich geboren;

26 als er die Erde und die Fluren noch nicht gemacht hatte, und den Beginn der Schollen O. die Summe des Staubes des Erdkreises.

27 Als er die Himmel feststellte, war ich da, als er einen Kreis abmaß über der Fläche der Tiefe;

28 als er die Wolken S. die Anm. zu [Hiob 35,5] droben befestigte, als er Festigkeit gab den Quellen der Tiefe; O. als die Quellen der Tiefe festen Halt gewannen

29 als er dem Meere seine Schranken setzte, daß die Wasser seinen Befehl nicht überschritten, als er die Grundfesten der Erde feststellte:

30 da war ich Schoßkind Eig. Pflegling, Liebling; oder Künstler, Werkmeister bei ihm, Eig. an seiner Seite und war Tag für Tag seine Wonne, O. lauter Wonne vor ihm mich ergötzend allezeit,

31 mich ergötzend auf dem bewohnten Teile Eig. dem Erdreich seiner Erde; und meine Wonne war bei den Menschenkindern.

32 Nun denn, ihr Söhne, höret auf mich: Glückselig sind, die meine Wege bewahren!

33 Höret Unterweisung und werdet weise, und verwerfet sie nicht!

34 Glückselig der Mensch, der auf mich hört, indem er an meinen Türen wacht Tag für Tag, die Pfosten meiner Tore hütet!

35 Denn wer mich findet, hat das Leben gefunden und Wohlgefallen erlangt von Jahwe.

36 Wer aber an mir sündigt, O. mich verfehlt tut seiner Seele Gewalt an; alle, die mich hassen, lieben den Tod.

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!