1 Höret, Söhne, die Unterweisung des Vaters, und merket auf, um Verstand zu kennen!
2 Denn gute Lehre gebe ich euch: verlasset meine Belehrung nicht.
3 Denn ein Sohn bin ich meinem Vater gewesen, ein zarter und einziger vor meiner Mutter.
4 Und er lehrte mich und sprach zu mir: Dein Herz halte meine Worte fest; beobachte meine Gebote und lebe.
5 Erwirb Weisheit, erwirb Verstand; vergiß nicht und weiche nicht ab von den Reden meines Mundes.
6 Verlaß sie nicht, und sie wird dich behüten; liebe sie, und sie wird dich bewahren.
7 Der Weisheit Anfang ist: Erwirb Weisheit; und um alles, was du erworben hast, erwirb Verstand.
8 Halte sie hoch, und sie wird dich erhöhen; sie wird dich zu Ehren bringen, wenn du sie umarmst.
9 Sie wird deinem Haupte einen anmutigen Kranz verleihen, wird dir darreichen eine prächtige Krone.
10 Höre, mein Sohn, und nimm meine Reden an! Und des Lebens Jahre werden sich dir mehren.
11 Ich unterweise dich in dem Wege der Weisheit, leite dich auf Bahnen der Geradheit.
12 Wenn du gehst, wird dein Schritt nicht beengt werden, und wenn du läufst, wirst du nicht straucheln.
13 Halte fest an der Unterweisung, laß sie nicht los; bewahre sie, denn sie ist dein Leben.
14 Komm nicht auf den Pfad der Gesetzlosen, und schreite nicht einher auf dem Wege der Bösen.
15 Laß ihn fahren, geh nicht darauf; wende dich von ihm ab und geh vorbei.
16 Denn sie schlafen nicht, wenn sie nichts Böses getan, und ihr Schlaf wird ihnen geraubt, wenn sie nicht zu Fall gebracht haben.
17 Denn sie essen Brot der Gesetzlosigkeit, und trinken Wein der Gewalttaten.
18 Aber der Pfad der Gerechten ist wie das glänzende Morgenlicht, das stets heller leuchtet bis zur Tageshöhe.
19 Der Weg der Gesetzlosen ist dem Dunkel gleich; sie erkennen nicht, worüber sie straucheln.
20 Mein Sohn, merke auf meine Worte, neige dein Ohr zu meinen Reden.
21 Laß sie nicht von deinen Augen weichen, bewahre sie im Innern deines Herzens.
22 Denn Leben sind sie denen, die sie finden, und Gesundheit ihrem ganzen Fleische.
23 Behüte dein Herz mehr als alles, was zu bewahren ist; denn von ihm aus sind die Ausgänge des Lebens.
24 Tue von dir die Verkehrtheit des Mundes, und die Verdrehtheit der Lippen entferne von dir.
25 Laß deine Augen geradeaus blicken, und deine Wimpern stracks vor dich hin schauen.
26 Ebne die Bahn deines Fußes, und alle deine Wege seien gerade; Eig. gerichtet; s. die Anm. zu [Hiob 11,13]
27 biege nicht aus zur Rechten noch zur Linken, wende deinen Fuß ab vom Bösen.
1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2 Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3 Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.
4 Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5 Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.
6 Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.
7 A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.
8 Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9 Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10 Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11 Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12 Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13 Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.
14 A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15 Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.
16 Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.
17 Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.
18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.
19 Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20 Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21 Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22 Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23 Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.
24 Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25 A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26 Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27 Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.