1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is!*2 Mert felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.*4 Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.

6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap.*7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére.

8 Abban az időben választotta külön az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is.*9 Ezért nem kapott Lévi örökrészt a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr.*

10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Az Úr meghallgatott engem ezúttal is, és ezután nem akart elpusztítani téged az Úr. 11 Majd ezt mondotta nekem az Úr: Menj és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.

12 Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.*13 Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is.

16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!*17 Mert Istenetek, az Úr, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.*18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.*19 Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!*20 Az Urat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj!*21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az Úr, amennyi az égen a csillag.*