1 Habakuk próféta imádsága. Ének.

2 Uram, hallottam, amit hirdettél,

félelem fog el attól, amit teszel, Uram.

A közeli években valósítsd meg,

a közeli években tedd ismertté!

De haragodban is

gondolj az irgalomra!

3 Témán felől jön az Isten,

Párán hegyéről a Szent. (Szela.)

Fensége beborítja az eget,

dicsőségével megtelik a föld.*5Móz 33,2

4 Ragyogása maga a világosság,

fénysugarak villognak mellette:

abban rejtőzik az ereje.

5 Előtte dögvész jár,

lába nyomán láz támad.

6 Megáll, és megrendíti a földet,

szétnéz, és megriasztja a népeket.

Az ősi hegyek szétporlanak,

lesüllyednek az ősrégi halmok;

ősrégi ösvényeken jár.*Zsolt 104,32

7 Látom, amint bomladoznak

Kúsán sátrai,

reszketnek Midján földjének sátorlapjai.

8 A folyamok ellen

lobbant haragra az Úr?

A folyamokra haragszol,

vagy a tengerre vagy dühös?

Azért jössz vágtató lovakkal,

győzelmet hozó harci kocsikkal?

9 Íjad harcra kész,

tegzed nyilakkal tele. (Szela.)

Folyóknak hasítasz medret a földbe.

10 Ha meglátnak téged a hegyek,

remegni kezdenek,

feltör a vízáradat,

morajlik a mély tenger,

magasra emelkednek partjai.*Zsolt 77,17

11 A nap és a hold lakóhelyén marad,

amikor nyilaid villogva cikáznak,

és dárdád ragyogva villámlik.*Józs 10,13

12 Felindulásodban taposod a földet,

haragodban csépeled a népeket.

13 Kivonulsz néped szabadítására,

fölkented szabadítására.

Szétzúzod a bűnös házának tetejét,

alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.)*Zsolt 18,8.16

14 Nyilaiddal átlőtted

harcosainak vezérét,

pedig már rám törtek,

hogy megfutamítsanak;

ujjongtak, hogy megemésztik

rejtekhelyén a szegényt.

15 A tengeren jártál lovaiddal,

a nagy vizek habjain.

16 Hallottam, és reszketett a szívem,

hangjától megremegtek ajkaim.

Fájdalom járja át csontjaimat,

reszkető léptekkel járok.

Bárcsak nyugtom lenne

a nyomorúság napján,

amely eljön a bennünket fosztogató népre!

17 Mert a fügefák nem fognak virágozni,

a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.

Hiányozni fog az olajfák termése,

a kertek sem teremnek ennivalót.

Kivész a juh az akolból,

és nem lesz marha az istállókban.

18 De én vigadozni fogok az Úr előtt,

örvendezek szabadító Istenem előtt.*Ézs 61,10;Lk 1,47

19 Az Úr, az én Uram ad nekem erőt,

olyanná teszi lábamat,

mint a szarvasokét,

és magaslatokon enged járni engem.

A karmesternek: húros hangszerre.*Zsolt 18,34