1 Jaj, de sötét felhőt borított

az Úr haragja Sion leányára!

Az égből a földre dobta

Izráel ékességét,

nem gondolt lábai zsámolyával

haragja napján.*

2 Elpusztította az Úr kíméletlenül

Jákób összes hajlékát.

Ledöntötte féktelen haragjában

Júda leányának erődítményeit.

Földre terítette, meggyalázta

az országot és vezéreit.

3 Haragja hevében egészen összetörte

Izráel hatalmát,

visszavonta segítő jobbját,

amikor jött az ellenség.

Perzselte Jákóbot, mint lángoló tűz,

emésztette körös-körül.

4 Fölvonta íját mint ellenség,

előállott mint támadó,

és jobbjával megölt mindent,

ami a szemnek kívánatos

Sion leányának a sátrában;

tűzként öntötte ki haragját.

5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség:

pusztította Izráelt,

elpusztította minden palotáját,

lerombolta erődítményeit,

megsokasította Júda leányának

búját-baját.

6 Földúlta hajlékát, mint egy kertet,

lerombolta ünneplése helyét.

Feledésbe juttatott az Úr a Sionon

ünnepet és szombatot,

bosszús haragjában megutált

királyt és papot.*

7 Elvetette oltárát az Úr,

elhagyta szentélyét.

Ellenség kezére juttatta

falakkal körülvett palotáit.

Hangoskodtak az Úr házában,

mint ünnepnapon.*

8 Az Úr akarta, hogy lerombolják

Sion leánya várfalát:

mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba

keze a pusztítást.

Gyászol az erőd és a várfal,

együtt omladoznak.*

9 Földbe süllyedtek kapui,

elpusztították, összetörték zárait.

Királya és vezérei a pogányok közt vannak,

ahol nincsen kijelentés,

prófétái sem kapnak

látomást az Úrtól.

10 Némán ülnek a földön

Sion lányának vénei,

port hintettek a fejükre,

zsákruhába öltöztek.

Földre hajtják fejüket

Jeruzsálem szüzei.

11 Szemem könnybe borult,

bensőm háborog,

a földre roskadtam

népem leányának romlása miatt,

mert elalélt csecsemő és kisded

a város terein.

12 Azt mondják anyjuknak:

Hol van kenyér és bor?

Elalélnak, mint a sebesültek

a város terein,

kiadják lelküket anyjuk kebelén.

13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,

Jeruzsálem leánya?

Milyen példával vigasztaljalak meg,

Sion szűz leánya?

Romlásod nagy, mint a tenger,

ki gyógyíthat meg?

14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal

ámítottak téged!

Nem leplezték le bűnödet,

hogy fordítsanak sorsodon.

Hanem hiábavaló látomásokkal

vezettek félre téged.*

15 Összecsapják kezüket miattad,

akik arra járnak.

Fölszisszennek, és fejüket csóválják

Jeruzsálem leánya miatt.

Erről a városról mondták,

hogy szépsége tökéletes,

az egész föld öröme!

16 Föltátotta rád a száját

minden ellenséged.

Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,

és ezt mondták: Elpusztítottuk!

Erre a napra vártunk,

megértük, megláttuk!

17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,

valóra váltotta, amit megmondott,

amit régóta elrendelt:

rombolt, és nem kímélt,

örömöt szerzett az ellenségnek,

fölemelte támadóid szarvát.*

18 Szívük az Úrhoz kiáltott

Sion leányának várfala miatt.

Patakként áradjon könnyed

éjjel-nappal!

Ne csillapodj le,

ne nyugodjon meg a szemed!

19 Kelj föl, jajgass az éjszakában,

az őrködés kezdetén!

Öntsd ki szívedet, mint a vizet,

az Úr színe előtt!

Emeld föl hozzá kezeidet

gyermekeid életéért,

akik elaléltak az éhségtől

minden utcasarkon.

20 Nézd, Uram, és lásd meg azt,

akivel így bántál!

Miért kell az asszonyoknak megenniük

gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?

Miért gyilkolják az Úr szentélyében

a papot és a prófétát?*

21 Az utcákon a földön feküsznek

a gyermekek és a vének.

Szüzeim és ifjaim

fegyvertől estek el.

Gyilkoltál haragod napján,

mészároltál kíméletlenül.

22 Mintha ünnepnap lett volna,

összehívtad mindenünnen azokat,

akiktől iszonyodtam.

Nem tudott az Úr haragja napján

megmenekülni, megszökni senki!

Akiket dédelgettem és fölneveltem,

azokkal ellenségem végzett.