1 Jaj a vérontó városnak!

Csupa hazugsággal

és rablással van tele,

nincs vége a zsákmányszerzésnek.*

2 Hangzik az ostorcsattogás

és a kerékdübörgés,

lovak dobognak,

harci kocsik robognak,

3 lovak ágaskodnak,

kardok ragyognak,

dárdák villognak,

tömérdek a sebesült,

rengeteg a hulla,

számtalan a holttest,

botladoznak a hullákban.

4 Mert rengeteget paráználkodott

ez a parázna,

szépséges és bűbájos asszony,

aki népeket ejtett rabul paráznaságával,

és nemzetségeket bűbájával.*

5 Én most rád támadok

– így szól a Seregek Ura –,

ruhádat az arcodra borítom,

megmutatom meztelenségedet a népeknek,

gyalázatodat az országoknak!*

6 Szemetet szórok rád,

gyalázatossá teszlek,

és pellengérre állítlak.

7 Aki csak lát, menekül tőled,

és ezt mondja:

Elpusztult Ninive! Ki sajnálja?

Hol találok olyanokat,

akik részvéttel vannak iránta?

8 Jobb vagy-e Nó-Ámónnál,

mely a Nílus ágai közt terül el?

Víz veszi körül, hadereje a tenger,

tenger a várfala.*

9 Etiópia és Egyiptom révén

végtelen erős volt,

Pút és Líbia segítette.

10 Mégis számkivetésbe,

fogságba kellett mennie.

Csecsemőit is falhoz verték

az utcasarkokon.

Előkelőire sorsot vetettek,

főrangú embereit mind bilincsbe verték.*

11 Te is lerészegedsz majd,

elveszted eszedet,

te is keresed majd a menedéket

az ellenség elől!*

12 Minden erődöd olyan,

mint a fügefa korai gyümölcse:

aki enni akar, csak megrázza,

és a füge a szájába hull.

13 Harcosaid olyanok,

mint az asszonyok.

Országod kapui

az ellenség előtt

tárva-nyitva állnak,

záraidat tűz pusztítja el.

14 Gyűjts vizet az ostrom idejére,

javítsd ki erődeidet!

Dagaszd a sarat, taposd az agyagot,

készíts téglát!

15 Mindjárt megemészt téged a tűz,

kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska,

ha annyian vagytok is, mint a sáskák,

annyian, mint a szöcskék!*

16 Ha kalmáraid többen volnának is,

mint az ég csillagai:

„Megvedlik a sáska, és elrepül!"

17 Tisztviselőd annyi van, mint a sáska,

írnokod, mint a sáskaraj,

hideg időben a falakon tanyáznak,

de ha kisüt a nap, odébb állnak:

senki sem tudja, hova lettek.

18 Alszanak már pásztoraid,

Asszíria királya!

Nyugosznak előkelőid.

Elszéledt néped a hegyeken,

nincs, aki összegyűjtse.

19 Nincs enyhülés bajodra,

sebed gyógyíthatatlan.

Akik híredet hallják,

mind tapsolnak,

mert van-e, akin nem gázolt át

örökös gonoszságod?!