1 Tárd ki kapuidat, Libánon,

hadd eméssze cédrusaidat a tűz!*

2 Jajgassatok, ciprusok,

mert ledőltek a cédrusok,

elpusztultak a hatalmas fák!

Jajgassatok, Básán tölgyei,

mert földre dőlt a rengeteg erdő.

3 Pásztorok jajszava hangzik,

mert elpusztult pompás legelőjük.

Oroszlánkölykök ordítása hangzik,

mert elpusztult a Jordán bozótja!

4 Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd a levágni való juhokat, 5 amelyeket megvásárlóik levágnak, és nem tartják azt bűnnek, eladóik pedig ezt mondják: Áldott legyen az Úr, mert meggazdagodtam! Pásztoraik sem szánják őket. 6 Én sem szánom többé az ország lakóit! – így szól az Úr. Én kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket.

7 Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem jóakaratnak, a másikat pedig egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. 8 De három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk; de ők is meguntak engem. 9 Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát!*10 Fogtam a jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. 11 Fel is bomlott az azon a napon, és a juhkereskedők, akik ügyeltek rám, megértették, hogy az Úr akarata ez. 12 Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.*13 Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd oda a kincsek közé ezt a becses értéket, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé.*14 Azután eltörtem a másik botomat is, az egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között.

15 Azután ezt mondta nekem az Úr: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz illő holmikat. 16 Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli.*

17 Jaj a mihaszna pásztornak,

aki elhagyja a nyájat!

Fegyver járja át a karját,

meg a jobb szemét!

Száradjon el a karja,

vakuljon meg a jobb szeme!