1 Fenyegető jövendölés. Az Úr igéje szól Hadrák földje ellen, és Damaszkuszra nehezedik. Mert az Úr szemmel tartja az embereket, Izráel minden törzsét,*2 a szomszédos Hamátot is, meg Tíruszt és Szidónt, bármilyen bölcsek is.*

3 Várat épített magának Tírusz, és annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi színaranyat, mint az utcán a sár. 4 De most az Úr szegénnyé teszi, tengerbe dönti várfalát, a várost pedig tűz pusztítja el. 5 Ha meglátja ezt Askelón, megijed, Gáza is reszketni fog nagyon, Ekrón reménysége meghiúsul. Nem lesz király Gázában, Askelón lakatlan marad.*6 Asdódban korcs nép lakik majd, és megtöröm a filiszteusok gőgjét. 7 Kiveszem szájukból a vérrel együtt evett húst, és fogaik közül a förtelmes eledelt. De Istenünké lesz a maradékuk, olyan lesz, mint Júda egyik törzse, az ekróniak pedig olyanok, mint a jebúsziak. 8 Táborba szállok majd házam védelmére, az arra járók ellen, és nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek.*

9 Örvendj nagyon, Sion leánya,

ujjongj, Jeruzsálem leánya!

Királyod érkezik hozzád,

aki igaz és diadalmas,

alázatos, és szamáron ül,

szamárcsikó hátán.*

10 Kiirtja a harci kocsit Efraimból

és a lovat Jeruzsálemből.

Kivész a harci íj is,

mert békét hirdet a népeknek.

Uralma tengertől tengerig ér,

és a folyamtól a föld végéig.*

11 A veled kötött szövetség véréért

szabadon bocsátom foglyaidat

a kútból, amelyben nincs víz.*

12 Térjetek vissza a fellegvárba,

reménykedő foglyok!

Még ma kijelentem:

Kétszeres kárpótlást adok neked!*

13 Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat,

Efraimot nyílnak használom.

Felbuzdítom fiaidat, Sion,

a görögök ellen,

és olyanná teszlek, mint a hős kardja.

14 Akkor megjelenik fölöttük az Úr,

kirepül nyila, mint a villám.

Az én Uram, az Úr

megfújja a kürtöt,

és dél felől támadó

forgószélben vonul.*

15 A Seregek Ura oltalmazza népét,

győznek, és taposnak

a parittyaköveken.

Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna,

megtelnek, mint az áldozati kehely,

mint az oltár sarkai.

16 Megsegíti őket Istenük, az Úr

azon a napon.

Pásztorolja népét, mint egy nyájat.

Mint a korona drágakövei,

úgy ragyognak földjén.

17 Milyen nagy az ő jósága,

milyen nagy az ő szépsége!

Bőven ad gabonát az ifjaknak,

mustot a leányoknak.