1 Kiálts, ne sajnáld a torkod!

Harsogjon hangod, mint a kürt!

Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne,

Jákób házának, hogy mi a vétke!*

2 Ők mindennap keresnek engem,

szeretnék megismerni utaimat,

mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak,

és nem hagyja el Istene törvényét;

igaz döntéseket kérnek tőlem,

szeretnének Istenhez közel lenni.*

3 Miért böjtölünk – mondják –,

ha te nem látod meg,

miért gyötörjük magunkat,

ha nem akarsz tudni róla?

De hiszen ti a böjti napokon is

megtaláljátok kedvteléseteket,

mert robotosaitokat hajszoljátok.*

4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,

sőt bűnösen, ököllel verekedve.

Nem úgy böjtöltök,

ahogyan ma illenék,

nem úgy, hogy meghalljam

hangotokat a magasságban.*

5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?

Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?

Ha lehajtja fejét, mint a káka,

zsákba öltözik, és hamut szór maga alá,

azt nevezed böjtnek,

és az Úr kedves napjának?*

6 Nekem az olyan böjt tetszik,

amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,

kibontod a járom köteleit,

szabadon bocsátod az elnyomottakat,

és összetörsz minden jármot!*

7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel,

vidd be házadba a szegény bujdosókat,

ha mezítelent látsz, ruházd fel,

és ne zárkózz el testvéred elől!*

8 Akkor eljön világosságod,

mint a hajnalhasadás,

és hamar beheged a sebed.

Igazságod jár előtted,

és az Úr dicsősége lesz mögötted.*

9 Ha segítségül hívod az Urat,

ő válaszol,

ha kiáltasz, ezt mondja:

Itt vagyok!

Ha majd senkire sem raksz jármot,

nem mutogatsz ujjal,

és nem beszélsz álnokul,*

10 ha kenyeret adsz az éhezőnek,

és jól tartod a nyomorultat,

akkor fölragyog a sötétben világosságod,

és homályod olyan lesz,

mint a déli napfény.

11 Az Úr vezet majd szüntelen,

kopár földön is jól tart téged.

Csontjaidat megerősíti,

olyan leszel, mint a jól öntözött kert,

mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.*

12 Fölépítik fiaid az ősi romokat,

falat emelsz a régiek által

lerakott alapokra;

a rések befalazójának neveznek,

aki romokat tesz újra lakhatóvá.**

13 Ha nem jársz kedvteléseid után

a nyugalom napján,

az én szent napomon,

ha a nyugalom napját

gyönyörűségesnek hívod,

az Úr szent napját dicsőségesnek,

és azzal dicsőíted,

hogy abbahagyod munkáidat,

nem keresed kedvteléseidet,

és nem tárgyalsz ügyeidről,*

14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban,

én pedig a föld magaslatain foglak hordozni,

és táplállak ősödnek,

Jákóbnak örökségében.

Az Úr maga mondja ezt.*