1 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen:

Damaszkusz nem lesz többé város,

rom és omladék lesz.*

2 Aróér városai elhagyottá válnak,

nyájak lesznek ott,

heverésznek háborítatlanul.

3 Nem lesz erőd Efraimban,

sem királyság Damaszkuszban:

egy sorsra jut Arám maradéka

és Izráel fiainak dicsősége,

– így szól a Seregek Ura.*

4 Azon a napon

lehanyatlik Jákób dicsősége,

kövér teste lesoványodik.

5 Úgy lesz, mint amikor

gabonát markol az arató,

és karjával levágja a kalászokat.

Olyan lesz, mint amikor

valaki kalászt szedeget

a Refáim völgyében.*

6 Csak böngészni való marad benne,

mint mikor az olajbogyót verik:

két-három bogyó marad

a fa koronája tetején,

négy vagy öt a gyümölcsfa ágain

– így szól az Úr, Izráel Istene.*

7 Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8 Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat.

9 Azon a napon

olyanok lesznek erős városai,

mint az elhagyott erdő,

és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak

az Izráel fiai elől menekülők:

pusztasággá lesz.

10 Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről,

erős Kőszikládra nem gondoltál,

azért ültetsz gyönyörű ültetvényt,

és teletűzdeled idegen vesszőkkel.*

11 Az ültetés után be is keríted,

és reggelre kisarjasztatod a magvakat.

De oda lesz az aratás a hervadás idején,

és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom.

12 Jaj, zúg a sok nép!

Zúgásuk olyan,

mint a tengerek zúgása.

Morajlanak a nemzetek!

Morajlásuk olyan,

mint a hatalmas víz morajlása.*

13 Morajlanak a nemzetek,

ahogyan morajlik a nagy víz;

de ha megdorgálja az Úr,

elfut messzire.

Mint a polyvát kergeti

a szél a hegyek között,

és mint az ördögszekeret a szélvihar.*

14 Ha leszáll az est, rémületbe esnek,

mire megvirrad, sehol sem lesznek.

Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak,

ez lesz a sorsa prédálóinknak.*