1 Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.*2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.*3 Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett,*4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról:

Vége van a sanyargatónak,

vége van az erőszaknak!

5 Összetörte az Úr

a gonoszság vesszejét,

a zsarnokság botját.

6 Aki népeket vert dühében

szüntelen veréssel,

aki nemzeteket taposott haragjában,

most azt üldözik kíméletlenül.

7 Megnyugodott, csendes az egész föld,

ujjongásba törtek ki az emberek.

8 Még a ciprusok is így örülnek,

meg a Libánon cédrusai:

Mióta elterültél,

nem jön favágó ellenünk!

9 Megrendült ott lent a holtak hazája,

látva jöttödet.

Felkölti miattad az árnyakat,

a föld összes hatalmasait,

fölkelti trónjukról

a nemzetek királyait.

10 Rákezdik mindnyájan,

és ezt mondják neked:

Te is erőtlen lettél, mint mi,

hozzánk hasonlóvá lettél!

11 Sírba omlott gőgöd,

lantjaid zengése!

Férgek a derékaljad,

pondrók a takaród!*

12 Leestél az égről, fényes hajnalcsillag!

Lehulltál a földre, népek legyőzője!*

13 Pedig ezt mondtad magadban:

Fölmegyek az égbe,

Isten csillagai fölé

emelem trónomat,

odaülök az istenek hegyére

a messze északon.**

14 Fölmegyek a felhők csúcsára,

hasonló leszek a Felségeshez!

15 De a sírba kell leszállnod,

a gödör mélyébe.*

16 Akik csak meglátnak, bámulnak,

elgondolkoznak rajtad:

Ettől az embertől reszketett a föld,

ettől remegtek az országok?

17 Ez az, aki pusztává tette a világot,

lerombolta a városokat,

és nem engedte haza a foglyokat?

18 A nemzetek királyai mind

tisztességben nyugszanak sírboltjukban.

19 Téged azonban temetetlenül dobnak el,

mint valami hitvány gazt,

mint eltaposott hullát;

elborítanak a meggyilkoltak,

akiket karddal öltek meg,

és kőhalom alatt lesz a sírjuk.*

20 Nem temetnek el úgy,

mint a királyokat,

mert pusztítottad országodat,

gyilkoltad népedet.

Nem emlegetik soha többé

a gonosztevők ivadékát.*

21 Állítsatok vágóhidat fiainak

őseik bűne miatt,

hogy talpra állva

el ne foglalják az országot,

s be ne töltsék városokkal a világot!*

22 Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr. 23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ura.

24 Megesküdött a Seregek Ura:

Úgy lesz, ahogyan elterveztem,

az következik be, amit elhatároztam.

25 Országomban töröm össze Asszíriát,

hegyeimen taposom el.

Lekerül róluk igája,

lekerül vállukról a teher.*

26 Ezt a tervet határoztam el

az egész föld ellen,

így nyújtom ki kezemet

minden nép ellen.*

27 Ha így határoz a Seregek Ura,

ki hiúsíthatja meg?

Ha kinyújtja kezét,

ki fordíthatja vissza?

28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:*

29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok,

hogy összetört a titeket verő bot!

Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad,

és gyümölcse repülő sárkány lesz.

30 A legszegényebbek jól élnek,

és a szegények bizton heverésznek,

a te gyökeredet azonban

éhhalállal sújtom,

maradékodat meggyilkolom.

31 Jajgass, kapu, kiálts, város,

rettegjetek, ti filiszteusok!

Mert füst gomolyog északról,

senki sem téveszti el kijelölt helyét.

32 Mit szólnak majd ehhez

a népek követei?

Azt, hogy az Úr vetette meg

Sion alapját,

oda menekülnek népe szegényei!*