1 Jaj neked, pusztító,

akit még nem ért pusztulás,

te rabló, akit még nem raboltak ki!

Ha befejezted a pusztítást,

el fogsz pusztulni,

ha bevégezted a rablást,

téged fognak kirabolni!*

2 Uram, kegyelmezz nekünk,

benned reménykedünk!

Légy segítségünk reggelenként,

szabadítónk a nyomorúság idején!

3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek,

ha felemelkedsz,

szétszóródnak a nemzetek.*

4 Összeszedik a zsákmányt,

ahogyan a sáskák szedik,

úgy ugranak rá,

ahogy a szöcskék ugranak.*

5 Fenséges az Úr, magasságban lakik.

Betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.*

6 Nyugodt lesz az életed,

bölcsesség és tudomány teszi

szabaddá és gazdaggá;

az Úr félelme lesz a kincse.

7 A küldöttek ott kint kiáltoznak,

a békekövetek keservesen sírnak.**

8 Puszták az országutak,

nem járnak az ösvényeken.

A pusztító megszegte a szövetséget,

megvetette a városokat,

semmibe vette az embereket.**

9 Gyászol, elalél a föld,

hervadozik, megsárgul a Libánon,

olyan lett a Sárón, mint a pusztaság,

lehull a Básán és a Karmel lombja.*

10 De most fölkelek, mondja az Úr,

most fölmagasodom és fölemelkedem!

11 Szalmával vagytok terhesek,

polyvát szültök,

lihegésetek tűz,

megemészt benneteket!*

12 A népek égetett mésszé lesznek,

és mint a kivágott gaz,

tűzben égnek el.*

13 Halljátok meg, távol lakók,

hogy mit cselekedtem,

és ti közel lévők,

ismerjétek meg hatalmamat!

14 Megrettentek a Sionon a vétkesek,

reszketés vett erőt az elvetemülteken:

Ki tartózkodhat közülünk

perzselő tűz mellett,

ki tartózkodhat közülünk

örökös izzás mellett?*

15 Aki igazságosan él,

és őszintén beszél,

megveti a zsarolt nyereséget,

nem fogad el megvesztegetést,

hanem elhárítja a kezével,

bedugja a fülét,

hallani sem akar vérontásról,

befogja a szemét,

látni sem akar gonoszságot.*

16 Az ilyen ember magas helyen lakik,

sziklaerőd a fellegvára.

Kenyerét megkapja,

vize állandóan van.*

17 Saját szemeddel nézheted

a király szépségét,

láthatod tágas országodat.*

18 Eszedbe jutnak a rémségek:

hol van már az összeíró,

hol az adószedő,

hol a tornyok összeírója?*

19 Nem látod többé a galád népet,

a homályos, érthetetlen beszédű népet,

amelynek dadogó nyelvét

nem lehet érteni.*

20 Nézd a Siont, ünnepeink városát!

Szemeid meglátják Jeruzsálemet,

a nyugalom hajlékát,

olyan sátrat, amelyet

nem bontanak le,

cövekeit nem húzzák ki soha,

egy kötele sem szakad el.

21 Mert dicsőséges lesz ott az Úr,

folyók lesznek azon a helyen,

messze elágazó folyamok,

amelyeken nem járnak gályák,

és nem kelnek át büszke hajók.*

22 Mert az Úr a mi bíránk,

az Úr a törvényadónk,

az Úr a királyunk,

ő segít meg bennünket.

23 Meglazulnak a kötelek,

nem tartják az árbocrudat,

nem feszítik a vitorlát.

Tömérdek zsákmányon osztoznak majd,

még a sánták is bőséges

zsákmányhoz jutnak.

24 Nem mondja többé

Sion lakója, hogy beteg,

az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer.*