1 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen:

Jajgassatok, Tarsís-hajók,

mert elpusztult Tírusz!

Nincs egy ház sem,

nincs hova menni!

Ciprus földjéről jövet

mondták meg nekik.*

2 Némuljatok el, ti tengerparton lakók,

szidóni kereskedők,

kiknek követei átszelik a tengert,

3 a nagy vizeket!

Sihór gabonája, a Nílus aratása

volt a jövedelme,

s a népek vásárhelye volt.

4 Szégyenkezz, Szidón,

mert így szól a tenger,

a tengeri erődítmény:

Olyan lettem, mint aki

nem vajúdott, nem szült,

nem nevelt ifjakat,

nem dédelgetett leányokat!

5 Úgy gyötrődnek,

akik Tírusz hírét hallják,

mint amikor Egyiptomról hallottak.

6 Keljetek át Tarsísba,

jajgassatok, ti tengerparton lakók!

7 Hát ez a ti vigadozó városotok,

mely ősidők óta fennáll,

amely messzire elment,

hogy ott is megtelepedjék?

8 Kicsoda végzett így

a koronás Tírusz felől,

melynek kereskedői vezérek,

és kalmárait tisztelik a földön?*

9 A Seregek Ura végzett így,

hogy meggyalázza a kevélységet,

és megalázzon minden pompát,

mindenkit, akit tisztelnek a földön.*

10 Hagyjátok el az országot,

mint a Nílus,

ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő!

11 Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr,

megrendítette a királyságokat;

azt parancsolta Kánaánról,

hogy pusztítsák el erődítményeit.

12 Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé,

Szidón leánya, te meggyalázott szűz!

Rajta, kelj át Ciprusba,

de ott sem lesz nyugtod!

13 Íme, a káldeusok országa!

Még nem is volt ez a nép,

amikor Asszíria kiépítette

Tíruszt hajói számára.

De ostromműveket állított ellene,

palotáit lerombolta, rommá tette!

14 Jajgassatok, Tarsís-hajók,

mert elpusztult erődítményetek!

15 Akkor majd elfelejtik

Tíruszt hetven évig,

ameddig egy király él.

Hetven év múlva úgy jár Tírusz,

ahogy a szajha-nóta mondja:*

16 Fogd a citerát, járd be a várost,

elfelejtett szajha!

Szépen pengesd, dalolj sokat,

hogy emlékezzenek rád!

17 Hetven év múlva az Úr meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén.*18 De keresete és bére egyszer még az Úr szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az Úr színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek.*