1 Küldjetek bárányokat

az ország uralkodójának

Szelából a pusztaságon át

Sion leányának hegyére!*

2 Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez

hasonlítanak Móáb leányai

az Arnón gázlóinál.

3 Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést!

Tedd árnyékodat fényes délben

olyanná, mint az éjszaka!

Rejtsd el az elűzötteket,

ne jelentsd föl a bujdosókat!*

4 Hadd lakjanak nálad

az elűzött móábiak!

Légy rejtekhelyük,

ha jön a pusztító!

Mert vége lesz az erőszaknak,

megszűnik a pusztítás,

eltűnnek az ország eltiprói.

5 Kegyelem által készül egy trón.

Megingathatatlanul ül azon

Dávid sátorában a bíró,

aki törődik a joggal,

és szorgalmazza az igazságot.*

6 Hallottunk Móáb gőgjéről,

hogy milyen gőgös,

fennhéjázó, dölyfös és öntelt,

üres hencegő.*

7 Ezért jajgatni fog

egyik móábi a másikért,

mindenki jajgatni fog.

Nyögni fogtok összetörten

Kír-Hareszet aszú szőlőjéért,

8 mert elhervadtak

Hesbón szőlőhegyei,

Szibmá szőlőtőkéi.

A nép urai lemetszették vesszőit,

pedig Jazérig értek,

befutották a pusztaságot.

Hajtásai szétágaztak,

a tengeren túlra nyúltak.

9 Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit,

ahogyan sirattam Jazért.

Elárasztlak könnyeimmel,

Hesbón és Elálé,

mert szüretedről és aratásodról

elmaradt a kurjantás.*

10 Odalett az öröm

és vigadozás a szőlőskertben,

nem ujjonganak a szőlőkben,

nem kiáltoznak.

Nem tapos bort sajtókban a taposó,

a kurjantást megszüntetem.*

11 Ezért, mint a citera,

zeng a bensőm Móábért,

a keblem Kír-Hereszért.*

12 És ha megjelenik

Móáb az áldozóhalmon,

bárhogyan fáradozik,

még ha szentélyébe megy is imádkozni,

nem érhet el semmit.*

13 Ezt az igét mondta az Úr Móábról már régen. 14 De most így szól az Úr:

Három esztendőn belül,

a bérlők éveihez hasonlóan,

megalázzák Móáb előkelőit

és egész nagy tömegét,

még a maradéka is kevés,

kicsiny és erőtlen lesz.*