1 Nem hallgathatok Sion miatt,

nem nyughatom Jeruzsálem miatt,

míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,

és szabadulása, mint az égő fáklya.*

2 Látni fogják igazságodat a népek,

dicsőségedet az összes királyok.

Új nevet adnak neked,

melyet az Úr maga határoz meg.*

3 Ékes korona leszel az Úr kezében,

királyi fejdísz Istened tenyerén.*

4 Nem mondanak többé elhagyottnak,

országodat sem mondják pusztaságnak,

hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,

országodat pedig úgy, hogy férjnél van.

Mert gyönyörködik majd benned az Úr,

és országodnak ő lesz a férje.*

5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,

úgy vesz el téged, aki felépít;

ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,

úgy örül majd neked Istened.

6 Falaidra, Jeruzsálem,

őröket állítottam.

Soha ne hallgassanak,

se nappal, se éjjel!

Ti, akik az Urat emlékeztetitek,

ne legyetek némák!*

7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon,

amíg helyre nem állítja,

és dicséretének helyévé nem teszi

Jeruzsálemet a földön.*

8 Az Úr esküre emelte

jobb kezét, erős karját:

Nem adom többé gabonádat

eledelül ellenségeidnek.

Nem isszák többé idegenek mustodat,

amelyért te fáradoztál,*

9 hanem azok élvezik, akik betakarítják,

és dicsérik az Urat:

azok isszák meg szent udvaraimban,

akik leszüretelik.*

10 Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,

készítsetek utat a népnek!

Töltsétek, töltsétek föl az országutat,

hányjátok le róla a köveket,

állítsatok útjelzőket a népek között!*

11 Hírül adta az Úr a föld széléig:

Mondjátok meg Sion leányának:

Jön már Szabadítód,

vele jön szerzeménye,

előtte jön munkája eredménye.*

12 Szent népnek nevezik őket,

az Úr megváltottainak,

téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,

nem leszel elhagyatott!*