1 Szállj le, és ülj a porba,
Babilon szűz lánya!
Ülj a földre, nincs már trónus,
káldeusok lánya!
Nem neveznek többé
finomnak és dédelgetettnek.
2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
vedd le fátyladat!
Emeld föl ruhádat, takard ki combodat,
úgy gázolj át a folyókon!
3 Ne takarja semmi meztelenségedet,
hadd lássák gyalázatodat!
Bosszút állok kérlelhetetlenül!
4 Ezt mondja megváltónk, Izráel Szentje;
Seregek Ura az ő neve.
5 Ülj némán, menj sötét helyre,
káldeusok lánya!
Nem neveznek többé
országok úrnőjének.
6 Megharagudtam népemre,
eltaszítottam örökségemet,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig irgalmatlanul bántál velük,
az öregre is súlyos igát raktál.
7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz
örök időkre?
Nem fontoltad meg ezeket,
nem gondoltál a végére.
8 De most, halld meg ezt,
te, aki jóléthez szoktál,
biztonságban laktál,
és ezt mondtad magadban:
Csak én vagyok,
rajtam kívül nincs más!
Nem leszek özvegy,
nem tudom meg, mi a gyermektelenség!
9 Pedig megéred mindkettőt
hirtelen, egyetlen napon:
rád nehezedik teljes súllyal
a gyermektelenség és az özvegység,
hiába a sok varázslás,
a nagy hatású varázsige!
10 Gonoszságodban bíztál,
azt gondoltad, hogy nem lát senki.
Bölcsességed és tudományod félrevezetett,
amikor ezt gondoltad magadban:
Csak én vagyok,
rajtam kívül nincs más!
11 Pedig utolér téged is a baj,
nem tudsz ellene varázsigét.
Rád szakad a veszedelem,
nem tudod elhárítani.
Hirtelen ér utol
a nem várt pusztulás.
12 Állj elő varázsigéiddel
és sok varázslásoddal,
amellyel ifjúságod óta vesződtél,
hátha segíthetsz magadon,
hátha elriasztod a bajt!
13 Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel.
Álljanak elő, és segítsenek meg,
akik az eget vizsgálják,
a csillagokat nézik,
és újhold napján előre megmondják,
mi történik veled.
14 Úgy járnak, mint a tarló:
tűz égeti el őket.
Nem mentik meg életüket
a lángok hatalmából.
Nem melegedni való parázs az,
nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak.
15 Így jársz majd a varázslókkal,
akikkel ifjúságod óta vesződtél.
Mindenki hanyatt-homlok menekül,
nem segít rajtad senki!