1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

2 Az utolsó napokban

szilárdan fog állni

az Úr házának hegye

a hegyek tetején.

Kimagaslik a halmok közül,

és özönlik hozzá valamennyi nép.*

3 Eljön a sok nép, és ezt mondják:

Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,

Jákób Istenének házához!

Tanítson minket utaira,

hogy az ő ösvényein járjunk.

Mert a Sionról jön a tanítás,

és az Úr igéje Jeruzsálemből.*

4 Ítéletet tart a nemzetek fölött,

megfenyíti a sok népet.

Kardjaikból kapákat kovácsolnak,

lándzsáikból metszőkéseket.

Nép a népre kardot nem emel,

hadakozást többé nem tanul.*

5 Jákób háza, jöjjetek,

járjunk az Úr világosságában!*

6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát,

mert tele vannak keleti szokásokkal,

jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok,

és idegenekkel barátkoznak.*

7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal,

kincseinek se szeri, se száma.

Tele van az ország lovakkal,

harci kocsijainak se szeri, se száma.*

8 Tele van az ország bálványokkal,

kezeik csinálmánya előtt borulnak le,

amit ujjaikkal csináltak.*

9 Ezért meg kell hajolnia az embernek,

meg kell alázkodnia a halandónak,

és te nem bocsátasz meg nekik.

10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba

az Úr félelmes fensége

és méltósága elől!*

11 Megalázza a kevély tekintetű embert,

a halandók nagyságát porba hajtja.

Csak az Úr magasztaltatik föl

azon a napon.

12 Mert jön a Seregek Urának napja

minden kevély és magas ellen,

mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,

de majd megalázott lesz;*

13 a Libánon minden cédrusa ellen,

amelyek magasra emelkednek,

Básán minden tölgyfája ellen;

14 minden magas hegy ellen

és minden kiemelkedő halom ellen,

15 minden büszke torony ellen

és minden erős vár ellen,

16 minden Tarsís-hajó ellen

és minden gyönyörű gálya ellen.

17 Porba hajtja az ember büszkeségét,

és megalázza a halandók nagyságát.

Csak az Úr magasztaltatik föl

azon a napon.*

18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.

19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba

és a föld repedéseibe

az Úr félelmes fensége

és méltósága elől,

amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

20 Azon a napon odadobja az ember

a vakondoknak és denevéreknek

ezüst és arany bálványait,

amelyeket azért csinált,

hogy leboruljon előttük.*

21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba

és a kőszálak hasadékaiba

az Úr félelmes fensége

és méltósága elől,

amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

22 Ne bízzatok az emberben,

hiszen csak lehelet van az orrában:

mire lehet hát becsülni?*