1 Jaj a büszke koszorúnak,

melyet Efraim részegei viselnek,

és a hervadó virágnak,

amely ékesen díszíti őket,

akik bortól mámorosak

a termékeny völgyre néző hegycsúcson!*

2 Küldi már az Úr

az erőset, a hatalmasat.

Olyan, mint a jégverés,

a tomboló orkán,

mint a roppant, elsöprő vizek áradata:

hatalma földre terít.*

3 Lábbal tiporják majd

Efraim részegeinek büszke koszorúját,*

4 és úgy jár majd hervadó virága,

mely ékesen díszíti

a termékeny völgyre néző hegycsúcson,

mint a korai füge gyümölcsérés előtt:

ha meglátja valaki,

alig veszi kezébe, máris lenyeli.*

5 Azon a napon a Seregek Ura lesz

népe maradékának díszes koszorúja,

ékes koronája.

6 Ő lesz az igazság lelke azokban,

akik igazságot szolgáltatnak,

és a hősi erő azokban,

akik visszaverik

a városkapu ellen támadókat.

7 De ezek is tántorognak a bortól,

támolyognak az italtól.

Papok és próféták

tántorognak az italtól,

megzavarodtak a bortól!

Támolyognak az ital miatt,

tántorognak, amikor látomásuk van,

ingadoznak, amikor döntést hoznak.*

8 Minden asztal tele van

undok hányással,

nincs sehol tiszta hely!

9 Kit akar ez a tudományára tanítani?

Kivel akarja a kijelentést megértetni?

Akiket most választottak el az anyatejtől?

Akiket most vettek le az anyamellről?

10 Ez a parancs, az a parancs,

ez a szabály, az a szabály,

itt egy kicsi, ott egy kicsi!

11 Ezért dadogó ajakkal

és idegen nyelven

fog beszélni ezzel a néppel az,*

12 aki ezt mondta nekik:

Itt van a nyugalom,

adjatok nyugalmat a fáradtaknak!

Itt van a felüdülés! –

De nem akartak rá hallgatni.*

13 Azért nekik ez lesz az Úr igéje:

Ez a parancs, az a parancs,

ez a szabály, az a szabály,

itt egy kicsi, ott egy kicsi!

Jártukban hadd essenek hanyatt,

törjék össze magukat,

essenek csapdába!*

14 Ezért halljátok az Úr igéjét,

ti csúfolódó emberek,

akik uralkodtok ezen a népen

Jeruzsálemben!

15 Ti ezt mondtátok:

Szövetséget kötöttünk a halállal,

és egyezségre léptünk

a holtak hazájával.

Ha jön az elsöprő áradat,

nem ér el bennünket,

mert a hazugság lesz az oltalmunk,

a hamisság a rejtekhelyünk.*

16 Ezért így szól az én Uram, az Úr:

A Sionra egy követ teszek le alapul,

szilárd követ,

drága sarokkövet alapul.

Aki hisz, az nem menekül el!*

17 A törvényt zsinórmértékké teszem,

és az igazságot mércévé.

Jégeső söpri el

az oltalmazó hazugságot,

és víz árasztja el a rejtekhelyet.*

18 Felbomlik a halállal kötött szövetségetek,

és nem marad meg egyezségetek

a holtak hazájával.

Ha megjön az ostorozó áradat,

elborít benneteket!

19 Valahányszor megjön,

elragad benneteket.

Mert megjön minden reggel,

sőt nappal is, éjjel is.

Akkor a folytonos rettegés

majd megérteti veletek a kijelentést!

20 Mert rövid lesz az ágy,

nem tudtok kinyújtózni,

kicsi lesz a takaró,

nem tudtok beburkolózni.

21 Mert fölindul majd az Úr,

mint a Perácim-hegyen,

haragra gerjed,

mint a gibeóni völgyben.

Véghezviszi tettét, szokatlan tettét,

elvégzi munkáját, rendkívüli munkáját.*

22 Most azért ne csúfolódjatok,

mert még szorosabbak

lesznek bilincseitek!

Hallottam, hogy az Úr,

a Seregek Ura elhatározta

az egész ország pusztulását.*

23 Figyeljetek, halljátok meg szavamat,

ügyeljetek, halljátok meg beszédemet!

24 Mindig csak szánt a szántóvető,

ha vetni akar?

Csak barázdálja és boronálja földjét?

25 Nem úgy van-e,

hogy ha elegyengette felszínét,

kaprot hint vagy köményt szór,

vagy vet sorban búzát

vagy árpát a kijelölt földbe

és tönkölyt a szélére?

26 Így szoktatta őt rendre,

erre tanította Istene.

27 Mert nem cséplőszánnal

csépelik a kaprot,

és nem cséplőhengerrel

nyomtatják a köményt,

hanem bottal verik ki a kaprot,

és pálcával a köményt.*

28 Talán szétzúzzák a kenyérgabonát?

Nem csépelik azt vég nélkül;

ha ráhajt is az ember cséplőhengerével

és lovaival, mégsem zúzza szét.

29 Ez is a Seregek Urától származik.

Csodálatos a terve,

hatalmasan hajtja végre.