1 Jöjjetek ide, népek, halljátok,

figyeljetek, nemzetek!

Hallja meg a föld és ami rajta él,

a világ és minden szülötte!

2 Megharagudott az Úr minden népre,

haragra gerjedt egész seregükre,

kiirtja, vágóhídra viszi őket.*

3 Az elesettek szétszórva hevernek,

bűzt árasztanak a hullák,

hegyek olvadnak meg a vértől.*

4 Széthull az ég minden serege,

összecsavarodik az ég,

mint egy tekercs;

úgy lehull egész serege,

ahogy a levél lehull a szőlőről,

ahogy lehull a fügefáról.*

5 Vért akar inni mennyei kardom,

ezért lesújt Edómra,

a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.*

6 Az Úr kardja csupa vér,

csepeg róla a zsír,

bárányok és bakok vére,

kosok veséjének kövérje,

mert áldozatot tart az Úr Bocrában,

nagy mészárlást Edóm országában.

7 Bivalyok hullanak el,

és bikák tulkokkal együtt.

Vértől részegedik meg a föld,

kövérjétől lesz zsíros a por.

8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez,

a megtorlás éve Sion perében.*

9 Patakjai szurokká változnak,

pora kénkővé lesz,

földje pedig égő szurokká.*

10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal,

folyton gomolyog a füstje.

Nemzedékeken át pusztán marad,

soha senki nem jár arra.*

11 Pelikán és bölömbika veszi birtokba,

fülesbagoly és holló tanyázik benne.

Kietlenséget mér ott a mérő,

pusztaságot a mérőón.

12 Nemesei senkit sem

kiáltanak ki királlyá,

vezetői mind semmivé lesznek.

13 Palotáit gaz veri föl,

erődeit csalán és tüskebozót.

Sakálok hajléka lesz,

struccmadarak tanyája.*

14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával,

egyik pusztai démon a másikkal.

Ott pihen meg a boszorkány,

ott talál magának nyugvóhelyet.

15 Ott fészkel a bagoly,

tojásait kikölti,

és gondozza az árnyékban.

Ott gyülekeznek a kányák:

az anyamadár és a párja.

16 Keressétek majd meg

az Úr könyvében, és olvassátok!

Egy sem fog hiányozni ezek közül,

sem az egyik, sem a másik

nem marad el,

mert az Úr parancsa ez,

az ő lelke gyűjti össze őket.*

17 Ő sorsolta ki ezt nekik,

az ő keze mérte ki részüket.

Birtokba veszik azt örökre,

nemzedékről nemzedékre

benne tanyáznak.*