1 Jaj Ariélnak, Ariélnak,

a városnak, ahol Dávid táborozott!

Évek telnek egymás után,

ünnepek váltják egymást,*

2 azután ostromot indítok Ariél ellen.

Akkor lesz sírás-rívás,

mert égő oltárrá teszem.

3 Táborral veszlek körül,

sáncot vonok köréd,

felállítom az ostromműveket.*

4 Megalázottan fogsz beszélni a földből,

és megtörten hangzik szavad a porból.

Olyan lesz a hangod,

mint a föld alatti kísérteté,

és szavad a porból suttog.*

5 De ízzé-porrá törik

ellenségeid serege,

a szálló polyvához hasonló lesz

az erőszakosok hada.

Egy szempillantás alatt következik be!*

6 Mert a Seregek Ura

meglátogat téged

mennydörgés, földrengés,

nagy zúgás, viharos forgószél

és emésztő tüzes lángok közepette.*

7 Olyan lesz, mint az álom,

mint egy éjszakai látomás

valamennyi nép serege,

amely Ariél ellen hadakozott,

és ostromot indított

egész hadereje és sziklavára ellen.

8 Mint az éhező,

aki azt álmodja, hogy eszik,

de ha fölébred, üres a gyomra,

vagy mint a szomjazó,

aki azt álmodja, hogy iszik,

de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,

úgy jár a népek egész serege,

amely Sion hegye ellen hadakozott.

9 Ámuljatok és bámuljatok,

vakoskodjatok és vakuljatok meg!

Legyetek részegek, de ne bortól,

tántorogjatok, de ne az italtól!*

10 Mert rátok árasztotta az Úr

a kábultság lelkét.

Bezárta szemeiteket: a prófétákat,

befödte fejeiteket: a látnokokat.*

11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve.*12 Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.

13 Így szól az Úr:

Mivel ez a nép

csak szájával közeledik hozzám,

és ajkával dicsőít engem,

de szíve távol van tőlem,

istenfélelme pedig csupán

betanult emberi parancsolat,*

14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,

hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:

vége lesz a bölcsek bölcsességének,

az értelmesek értelme homályos marad.*

15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni

tervüket az Úr elől!

Sötétben hajtják végre tettüket,

mert azt gondolják:

Ki lát minket, ki ismer bennünket?*

16 Micsoda fonákság!

Egyenlőnek tartható-e

az agyag a fazekassal?

Mondhatja-e az alkotás alkotójának:

Nem ő alkotott engem?!

Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:

Nem ért a dolgához?!*

17 Már csak kevés idő van hátra,

és a Libánon kertté válik,

a kert pedig erdőnek látszik.*

18 Azon a napon a süketek is

meghallják az írás beszédét,

a vakok szemei pedig látni fognak

a homály és a sötétség után.*

19 Újra örömüket lelik

az alázatosak az Úrban,

vigadnak a szegény emberek

Izráel Szentje előtt,*

20 mert vége lesz a zsarnoknak,

és elpusztul a csúfolódó!

Kiirtják mindazokat,

akiknek gonoszságon jár az eszük,*

21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert

a peres ügyekben,

és tőrbe ejtik, aki feddeni meri

őket a kapuban,

semmit érő ürüggyel fosztják meg

jogától az igazat.*

22 Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki

megváltotta Ábrahámot:

Nem szégyenül meg többé Jákób,

nem sápad el többé az arca,*

23 mert ha gyermekei meglátják

kezem munkáját,

szentnek vallják nevemet.

Szentnek vallják Jákób Szentjét,

és rettegnek Izráel Istenétől.*

24 A tévelygő lelkek észhez térnek,

és a zúgolódók levonják a tanulságot.*