1 Jaj azoknak,

akik Egyiptomba mennek segítségért!

Lovakban reménykednek,

a harci kocsik tömegében bíznak,

és a lovasok nagy erejében;

de nem tekintenek Izráel Szentjére,

nem folyamodnak az Úrhoz.*

2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,

nem másítja meg szavait,

hanem rátámad a gonoszok házára

és a segítséget ígérő gonosztevőkre.*

3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!

Lova is csak test, nem lélek!

Ha kinyújtja kezét az Úr,

elbukik a segítő,

elesik, akinek segített:

együtt pusztulnak el mindnyájan.*

4 Mert ezt mondta nekem az Úr:

Ahogyan morog az oroszlán

vagy kölyke a zsákmány fölött,

amikor összegyűl ellene

valamennyi pásztor,

és nem retten meg kiáltozásuktól,

nem hunyászkodik meg zajuktól:

úgy száll le a Seregek Ura,

hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.

5 Mint repdeső madársereg,

úgy oltalmazza

a Seregek Ura Jeruzsálemet:

oltalmazza és megmenti,

megvédi és megtartja.*

6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai!*7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített.*

8 Elbukik Asszíria,

de nem férfiak kardjától,

nem emberek kardja pusztítja el.

Menekülnie kell a kard elől,

ifjai robotosokká lesznek.*

9 Kőszála ijedten menekül,

vezérei megrémülve

hagyják el a zászlót.

Így szól az Úr, kinek tüze a Sionon,

kemencéje Jeruzsálemben van.*