1 Jaj a pártütő fiaknak

– így szól az Úr –,

akik tervet szőnek, de nélkülem,

szerződést kötnek,

de akaratom ellenére,

vétket vétekre halmozva!*

2 Folyton Egyiptomba járnak,

de engem nem kérdeznek meg.

A fáraónál keresnek oltalmat,

és menedéket Egyiptom árnyékában.

3 De majd szégyent vallotok

a fáraó oltalmával,

és pironkodni fogtok amiatt, hogy

Egyiptom árnyékába menekültök!

4 Vezetői voltak már Cóanban,

követei eljutottak Hánészig.

5 Mind szégyent vallanak

azzal a haszontalan néppel.

Nem segít és nem használ,

sőt szégyent és gyalázatot hoz.

6 Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen:

A nyomorúság és elnyomás országába,

ahol a nőstény és a hím oroszlán,

a vipera és a repülő sárkány él,

oda viszik szamarak hátán vagyonukat,

tevék púpján kincseiket

a haszontalan népnek,**

7 Egyiptomnak, melynek segítsége

üres hiábavalóság.

Ezért nevezem őt

tehetetlen szörnyetegnek.*

8 Most pedig menj, és írd föl

jelenlétükben egy táblára,

jegyezd föl egy könyvbe,

hogy megmaradjon mindvégig

örökre szóló okmányként!*

9 Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak,

fiak, de nem akarnak hallgatni

az Úr tanítására.*

10 Azt mondják a látóknak:

Ne lássatok! –

a látnokoknak pedig:

Ne a valóságot lássátok!

Mondjatok inkább hízelgő dolgokat,

lássatok kedvünkre valókat!*

11 Hagyjátok abba ezt a módszert,

változtassatok ezen az eljáráson!

Hagyjatok békét nekünk

Izráel Szentjével!*

12 Ezért így szól Izráel Szentje:

Mivel megvetitek ezt az igét,

zsarolásban és csalásban bíztok,

ezekre támaszkodtok,

13 azért úgy jártok bűnötökkel,

mint a magas kőfal, ha megreped,

és megdőlve leomlással fenyeget:

bármely pillanatban összedőlhet.*

14 Darabokra törik,

mint a fazekas korsója,

melyet kíméletlenül összetörtek:

nem lehet találni törmelékei között

akkora cserepet sem,

amivel parazsat lehet

venni a tűzhelyről,

vagy vizet meríteni a tócsából.

15 Mert így szól az én Uram, az Úr,

Izráel Szentje:

A megtérés és a higgadtság

segítene rajtatok,

a béke és a bizalom

erőt adna nektek!

De ti nem akarjátok,*

16 inkább ezt mondjátok:

Nem úgy lesz az,

hanem lóháton vágtatunk!

Hát majd vágtatnotok kell!

Gyorsan akartok hajtani?

Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!

17 Egy ember fenyegetésére

ezrével elfuttok,

öt ember fenyegetésére úgy elfuttok,

hogy nem marad más belőletek,

csak egy jelzőpózna a hegytetőn

és egy zászlórúd a halmon.*

18 De még vár az Úr,

hogy megkegyelmezhessen,

még hallgat, hogy irgalmazhasson.

Mert bár ítélő Isten az Úr,

boldogok mindazok,

akik benne reménykednek.*

19 Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.*20 És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat.*21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!*22 Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek!*23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon.*24 Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük. 25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok.*26 Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.*

27 Maga az Úr jön a távolból,

haragja lángol,

méltóságteljesen emelkedik.

Ajkán bősz harag,

nyelve, mint a perzselő tűz.*

28 Lehelete olyan, mint az áradó patak,

amely nyakig ér,

szakadozott rostában

rostálja a népeket,

és tévútra vezető zablát

vet a népek szájába.*

29 Úgy fogtok énekelni,

mint az ünnepszentelés éjjelén,

szívetek pedig úgy örül,

mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett

megy az Úr hegyére,

Izráel Kősziklájához.*

30 Fölmorajlik az Úr fenséges szava,

láthatóvá lesz sújtó karja,

felbőszült haragjában,

perzselő tűz lángjában,

orkánban, zivatarban és jégverésben.

31 Megretten Asszíria az Úr szavától.

Bottal veri meg.

32 Valahányszor lesújt a büntető vessző,

amellyel veri az Úr,

dob és citera szól,

míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene.*

33 Mert régóta készen van a vesztőhely,

készen áll a királynak is,

mélyre és szélesre készítve,

bőven van tűz is, fa is.

Az Úr lehelete

úgy lobbantja lángra,

mint egy kénköves patakot.*