1 Ezt mondta nekem az Úr: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!*2 Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.

3 Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az Úr: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 4 Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának.*

5 Még ezt is mondta nekem az Úr:

6 Mivel megvetette ez a nép

a Silóah csendesen folydogáló vizét,

és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül,*

7 azért rájuk zúdítja az Úr

az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét,

Asszíria királyát teljes hatalmával.

Mindenütt kilép medréből,

és hömpölyög partjai fölött.*

8 Betör Júdába,

végigzúdul rajta, és nyakig ér.

De ha kiterjesztett szárnyaival

széltében ellepi az országot,

velünk lesz az Isten!*

9 Tomboljatok csak népek,

majd meg fogtok rettenni!

Figyeljetek mind, ti messze országok!

Fegyverkezzetek csak,

majd meg fogtok rettenni,

fegyverkezzetek csak,

majd meg fogtok rettenni!*

10 Szőjetek csak terveket,

majd meghiúsulnak,

tárgyaljatok csak, úgysem sikerül,

mert velünk az Isten!

11 Így szólt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján:*

12 Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt,

amit ez a nép összeesküvésnek mond,

amitől fél, attól ne féljetek,

és ne rettegjetek!*

13 A Seregek Urát tartsátok szentnek,

őt féljétek, tőle rettegjetek,

14 akkor ő is megszentel.

De Izráel két háza számára

olyan kő lesz, amelybe beleütköznek,

olyan szikla, amelybe belebotlanak,

Jeruzsálem lakóinak pedig

kelepce és csapda.*

15 Sokan megbotlanak közülük,

elesnek és összetörnek,

megfogja őket a csapda.

16 Lezárom ezt az intelmet,

lepecsételem ezt a tanítást

tanítványaim számára.*

17 És várom az Urat,

aki Jákób háza elől

elrejtette orcáját,

és benne reménykedem.*

18 Én pedig és e gyermekek,

akiket az Úr adott nekem,

intő jelek vagyunk Izráelben

a Sion-hegyen lakó

Seregek Urának akaratából.*

19 Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?*20 A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.*

21 Szomorúan és éhesen

bolyong a nép az országban.

Ha éheznie kell, fölháborodik,

gyalázza királyát és Istenét.

Fölfelé néz, 22 majd a földre tekint,

de csak nyomorúságot és sötétséget lát,

nyomasztó borút, homályba taszítva.*

23 De nem marad sötétség ott,

ahol elnyomás van.

Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét.*