1 Fenyegető jövendölés Babilónia ellen:

Ahogyan a szélviharok

törnek elő dél felől,

úgy közeledik a síkság felől,

a félelmetes földről.*

2 Szörnyű látomásban

ez jutott tudtomra:

Csal a csaló, pusztít a pusztító!

Vonulj ellene, Élám,

ostromold, Média!

Minden sóhajtozásnak véget vetek.*

3 Ezért görcsös fájdalom

fogja el derekamat,

olyan kínok gyötörnek,

mint a szülő nő kínjai.

Megzavarodtam, nem hallok,

megriadtam, nem látok.*

4 Háborog a szívem,

reszketés fogott el.

Az eddig áhított alkonyat

rettenetes lett nekem.*

5 Terítik az asztalt,

rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak.

Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!*

6 Mert ezt mondta nekem az Úr:

Menj, állíts őrszemet,

és amit lát, jelentse!

7 Lovasokat látott,

lovasokat kettesével,

meg szamarakon és tevéken nyargalókat.

Erősen és feszülten figyelt,

8 majd felordított, mint az oroszlán:

Uram, őrhelyemen állok mindennap,

őrségen állok minden éjjel!*

9 Jönnek már a lovasok,

lovasok kettesével!

Akkor megszólalt, és ezt mondta:

Elesett, elesett Babilon!

Minden istenszobra

a földön hever összetörve!*

10 Ó, agyoncsépelt és megtiport népem!

Amit a Seregek Urától,

Izráel Istenétől hallottam,

azt jelentettem nektek.

11 Fenyegető jövendölés Dúmá ellen:

Kiáltást hallok Széírből:

Őrálló, meddig tart még az éjszaka,

őrálló, meddig tart még az éjjel?**

12 Közeleg a reggel, de még éjjel van

– felelt az őrálló.

Kérdezhettek, de inkább akkor,

ha majd visszajöttök.

13 Fenyegető jövendölés Arábia ellen:

Arábia bozótjaiban

töltsétek az éjszakát,

Dedán karavánjai!

14 Hozzatok vizet a szomjazónak,

Téma földjének lakói,

és adjatok kenyeret a menekülőknek!*

15 Mert fegyver elől menekültek el,

kivont kard elől,

kifeszített íj elől

és súlyos harcból.

16 Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár minden dicsőségének.*17 Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból, Izráel Istene, az Úr mondja ezt.*