1 Ezt mondja az Úr

fölkentjének, Círusnak,

akinek megfogtam a jobb kezét,

népeket terítek le előtte,

és királyok övét oldom meg,

kitárulnak előtte az ajtók,

nem maradnak zárva a kapuk:*

2 Én megyek előtted,

a rögös utat elegyengetem,

az ércajtókat betöröm,

és a vaszárakat leverem.

3 Neked adom a sötétség kincseit,

az elrejtett drágaságokat,

hogy megtudd: én vagyok az Úr,

aki téged néven szólított, Izráel Istene.*

4 Szolgámért, Jákóbért,

választottamért, Izráelért

szólítottalak neveden,

híres nevet adtam neked,

noha nem ismertél.

5 Én vagyok az Úr, nincs más,

nincs isten rajtam kívül!

Én öveztelek föl, noha nem ismertél.*

6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,

hogy nincs más rajtam kívül,

én vagyok az Úr, nincs más!

7 Én alkottam a világosságot,

én teremtettem a sötétséget,

én szerzek békességet,

én teremtek bajt,

én, az Úr, cselekszem mindezt.*

8 Egek, harmatozzatok a magasból,

hulljon igazság a fellegekből!

Táruljon fel a föld,

és teremjen szabadságot,

sarjadjon igazság is vele!

Én, az Úr, teremtettem mindezt.*

9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,

bár csak egy a földből készült

cserépedények között!

Mondhatja-e formálójának az agyag:

Mit csinálsz?

És a készítmény ezt:

Nem ügyes a kezed?*

10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának:

Miért nemzettél?

– és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

11 Ezt mondja az Úr,

Izráel Szentje és alkotója:

Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?

Parancsolni akartok kezem munkájában?

12 Én alkottam a földet,

és én teremtettem rá embert.

Az én kezem feszítette ki az eget,

minden serege az én parancsomra állt elő.*

13 Én indítottam el őt győzelmesen,

egyengetem az útját mindenütt.

Ő építi föl városomat,

és hazaküldi foglyaimat,

nem fizetségért és nem ajándékért

– mondja a Seregek Ura.*

14 Ezt mondja az Úr:

Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége

és a szábaiak, a nagy termetű férfiak

hozzád mennek, tieid lesznek,

utánad mennek, megbilincselve vonulnak.

Feléd fordulva leborulnak,

feléd fordulva imádkoznak:

Csak nálad van Isten, nincs máshol,

nincs más isten!*

15 Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy,

Izráel Istene, szabadító!*

16 Szégyent vallanak és gyalázatba esnek,

mindnyájan gyalázatra jutnak

a bálványkészítők.*

17 Izráelt megszabadítja az Úr

örökké tartó szabadságra.

Nem ér benneteket szégyen és gyalázat

soha, soha többé.*

18 Ezt mondja az Úr,

aki az eget teremtette,

ő, az Isten, aki a földet formálta,

alkotta és megszilárdította,

nem kietlennek teremtette,

hanem lakóhelynek formálta:

Én vagyok az Úr, nincs más!*

19 Nem rejtélyesen szóltam

a földnek egy sötét helyén.

Nem azt mondtam Jákób utódainak,

hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.

Én, az Úr, igazat mondok,

a valóságot jelentem ki!*

20 Gyülekezzetek, jöjjetek ide!

Lépjenek elő mindazok,

akik megmenekültek a nemzetek közül!

Semmit sem tudnak azok,

akik fából készült bálványokat hordoznak,

és olyan istenhez imádkoznak,

aki nem tud segíteni.*

21 Mondjátok meg, adjátok elő,

tanácskozzatok csak egymással!

Hirdetett-e valaki valaha,

jelentett-e ki ilyent az ősidők óta?

Csak én, az Úr!

Nincs más isten rajtam kívül,

igaz és szabadító isten

nincsen rajtam kívül.*

22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is,

és megszabadultok,

mert én vagyok az Isten, nincs más!

23 Magamra esküdtem,

igazság jött ki számon,

szavam megmásíthatatlan:

Előttem hajol meg minden térd,

rám esküszik minden nyelv,*

24 és ezt mondják rólam:

Csak az Úrnál van igazság és erő!

Megszégyenülve mennek hozzá

mind, akik gyűlölték őt.*

25 Az Úr által boldogul, vele dicsekszik

Izráel minden utóda.*