1 Jaj a gondtalanoknak a Sionon,

az elbizakodottaknak Samária hegyén,

a legkiválóbb nép előkelőinek,

akikhez folyamodik Izráel háza!

2 Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét!

Onnan menjetek a nagy Hamátba,

azután menjetek el a filiszteus Gátba:

Különbek vagytok-e

ezeknél az országoknál,

nagyobb-e határuk a ti határotoknál?*

3 Ti azt gondoljátok,

hogy messze van a veszedelem napja,

ezért az erőszak uralmát

közel hoztátok!*

4 Elefántcsont ágyakon heverésznek,

pamlagokon terpeszkednek,

megeszik a nyájból a bárányokat,

és a hizlalóból a borjúkat!

5 Hárfakísérettel danolásznak,

és azt hiszik, hogy zenéjük

olyan, mint Dávidé.*

6 Kelyhekből isszák a bort,

és finom olajjal kenik magukat,

de József romlásával nem törődnek.

7 Ezért majd ők mennek

a foglyok élén fogságba,

és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.

8 Önmagára esküdött

az én Uram, az Úr.

Így szól az Úr, a Seregek Istene:

Utálom Jákób kevélységét,

gyűlölöm palotáit:

prédára vetem a várost mindenestül.

9 Ha tíz ember marad meg egy házban,

azok is meghalnak.

10 Ha fölemeli valakinek a holttestét

a nagybátyja vagy a rokona,

hogy kivigye a házból,

akkor odaszól annak,

aki a ház belsejében van:

Van-e még valaki veled?

Az így felel: Nincs!

– és hozzáteszi: Csitt,

ki ne ejtsd az Úr nevét!*

11 Mert ha az Úr parancsol,

darabokra zúzzák a nagy házakat,

a kis házakat pedig törmelékké.

12 Futhatnak-e kősziklán a lovak,

fel lehet-e azt szántani ökrökkel?

Ti pedig méreggé tettétek a törvényt,

és az igazság gyümölcsét ürömmé.*

13 Örültök Lódebárnak,

és azt mondjátok:

A magunk erejével

foglaltuk el Karnaimot!

14 Én majd egy népet indítok

ellened, Izráel háza

– így szól az Úr, a Seregek Istene –,

amely sanyargat benneteket

a hamáti úttól a pusztai patakig.