Cânticos 2

A Menyasszony vágyódása a Vőlegényhez

1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

2 Mint a liliom a tövisek közt,

olyan az én mátkám a leányok közt.

3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,

olyan az én szerelmesem az ifjak közt.

Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;

és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

4 Bevisz engem a borozó házba,

és zászló felettem a szerelme.

5 Erősítsetek engem szőlővel,

üdítsetek fel engem almákkal;

mert betege vagyok a szerelemnek.

6 Az ő balkeze az én fejem alatt van,

és jobbkezével megölel engem.

7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:

fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet

addig, a míg akarja.

8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,

ugrálva a hegyeken,

szökellve a halmokon!

9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

Ímé, ott áll a mi falunkon túl,

néz az ablakon keresztül,

tekintget a rostélyokon keresztül,

10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:

kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11 Mert ímé a tél elmult,

az eső elmult, elment.

12 Virágok láttatnak a földön,

az éneklésnek ideje eljött,

és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét,

és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;

kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,

a magas kőszálnak rejtekében,

mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;

mert a te szód gyönyörűséges,

és a te tekinteted ékes!

15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,

a kik a szőlőket elpusztítják;

mert a mi szőlőink virágban vannak.

16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,

a ki a liliomok közt legeltet.

17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,

vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

1 Eu sou um *Is 35.1narciso de *Is 33.9;35.2Sarom,

Uma *Ct 5.13;7.2;Os 14.5açucena dos vales.

2 Qual uma açucena entre espinhos,

Tal é a minha *Ct 1.9amada entre as mulheres.

3 Qual a *Ct 8.5macieira entre as árvores do bosque,

Tal é o meu amado entre os homens.

Sento-me com grande gozo à sua sombra,

E o seu *Ct 4.13,16;8.11-12fruto é doce ao meu paladar.

4 *Ct 1.4Leva-me ele à sala do banquete,

E o seu *Sl 20.5estandarte sobre mim é o amor.

5 Sustentai-me com *2Sm 6.19;1Cr 16.3;Os 3.1passas,

Confortai-me com *Ct 7.8maçãs,

Pois *Ct 5.8desfaleço de amor.

6 *Ct 8.3A sua mão esquerda está debaixo da minha cabeça,

E a sua direita *Pv 4.8me abraça.

7 Eu vos *Ct 3.5;5.8-9;8.4conjuro, *Ct 1.5, ref.filhas de Jerusalém,

Pelas *2.9,17;Ct 3.5;8.14;Pv 6.5veadas e pelas *Gn 49.21;Sl 18.33;Hc 3.19gazelas do campo,

Que não acordeis nem desperteis o amor,

Até que queira.

8 É a voz do meu amado! eis que ele vem,

Saltando *2.17;Is 52.7sobre os montes, pulando sobre os outeiros.

9 O meu amado é como o veado ou *Ct 1.17;Ct 8.14filho da gazela:

Eis que está por detrás da nossa parede,

Olha pelas janelas,

Lança os olhos *Jz 5.28pelas grades.

10 Falou o meu amado, e disse-me:

*2.13Levanta-te, amada minha, formosa minha, e vem.

11 Pois, eis que já passou o inverno,

Já se foi e cessou a chuva.

12 As flores aparecem na terra:

Já chegou o tempo de cantarem as aves,

E a voz da *Gn 15.9;Sl 74.19;Jr 8.7rola ouve-se na nossa terra.

13 *Mt 24.32A figueira começa a dar os seus primeiros figos,

E as *Ct 7.12vides estão em flor,

Elas emitem a sua fragrância.

Levanta-te, amada minha, formosa minha, e vem.

14 *Ct 5.2;6.9Pomba minha, que andas *Jr 48.28pelas fendas do penhasco, pelo esconderijo das ladeiras,

Mostra-me o teu rosto, e *Ct 8.13faze-me ouvir a tua voz;

Porque a tua voz é doce, e o teu rosto *Ct 1.5formoso.

15 Apanhai-nos as raposas, as pequenas raposas que fazem mal às vinhas;

Pois *2.13as nossas vinhas estão em flor.

16 *Ct 6.3;7.10O meu amado é meu, e eu sou dele;

Ele *Ct 4.5;6.2-3apascenta o seu rebanho entre as açucenas.

17 *Ct 4.6Antes que refresque o dia e fujam as sombras,

Volta, meu amado, e faze-te como o *2.9veado ou o filho da gazela,

*2.8Sobre o monte de Beter.