Cânticos 8

Az örökre egyesültek hűsége

1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,

hogy téged kivül találván megcsókolnálak;

még sem útálnának meg engem.

2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,

te oktatgatnál engem,

én meg borral itatnálak, fűszeressel,

gránátalma borral.

3 Az ő balkeze az én fejem alatt,

és jobbkezével megölel engem.

4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,

mígnem ő akarja?

5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,

a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?

Az almafa alatt költöttelek fel téged,

ott szült téged a te anyád,

ott szült téged a te szülőd!

6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,

mintegy pecsétet a te karodra;

mert erős a szeretet, mint a halál,

kemény, mint a sír a buzgó szerelem;

lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

a folyóvizek sem boríthatnák azt el:

ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,

mégis megvetnék azt.

8 Kicsiny húgunk van nékünk,

a kinek nincsen még emlője;

mit cselekedjünk a mi húgunk felől,

a napon, melyen arról szót tesznek?

9 Ha ő kőfal,

építünk azon ezüstből palotát;

ha pedig ajtó ő,

elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

10 Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,

és az én emlőim, mint a tornyok;

akkor olyan leszek ő előtte,

mint a ki békességet nyer.

11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,

adta az ő szőlejét a pásztoroknak,

kiki annak gyümölcséért hoz

ezer-ezer ezüst siklust.

12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,

a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

13 Oh te, a ki lakol a kertekben!

A te társaid a te szódra figyelmeznek;

hadd halljam én is.

14 Fuss én szerelmesem,

és légy hasonló a vadkecskéhez,

vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!

1 Oxalá que fosses como meu irmão,

Que mamou os peitos de minha mãe!

Quando eu te encontrasse lá fora, eu te beijaria,

E ninguém me poderia desprezar.

2 Eu te levaria e te *Ct 3.4introduziria na casa de minha mãe,

E tu me instruirias.

Eu te daria de beber vinho aromático,

O mosto das minhas romãs.

3 *Ct 2.6A sua mão esquerda estaria debaixo da minha cabeça,

E a sua direita me abraçaria.

4 *Ct 2.7;3.5Conjuro-vos, filhas de Jerusalém,

Que não acordeis nem desperteis o amor,

Até que queira.

5 *Ct 3.6Quem é esta que sobe do deserto,

Apoiada em seu amado?

Debaixo da *Ct 2.3macieira te despertei;

Ali tua mãe te deu à luz com dores,

Ali esteve com dores a que te deu à luz.

6 Põe-me como selo sobre o teu coração, como *Is 49.16;Jr 22.24;Ag 2.23selo sobre o teu braço,

Pois o amor é forte como a morte;

O ciúme é cruel como a sepultura.

*Pv 6.34Os seus brilhos são brilhos de fogo,

A chama de Jeová.

7 Muitas águas não podem extinguir o amor,

Nem os rios podem afogá-lo.

Se o homem desse todos os bens da sua casa pelo amor,

Ele seria de todo desprezado.

8 Temos uma irmã menor,

Que *Ez 16.7ainda não tem seios;

Que faremos por nossa irmã,

Quando chegar o dia de ser pedida em casamento?

9 Se ela for um muro,

Edificaremos sobre ele uma torrezinha de prata;

Se ela for uma porta,

Cercá-la-emos com *1Rs 6.15tábuas de cedro.

10 Eu sou um muro, e os meus seios são como as suas torres;

Tornei-me aos olhos dele como a que acha paz.

11 Salomão teve uma *Ec 2.4vinha em Baal-Hamom:

*Mt 21.33Arrendou-a a uns *Ct 1.6guardas;

Cada um pelo *7.12;Ct 2.3fruto dela devia trazer *Is 7.23mil siclos de prata.

12 A minha que me pertence está ao meu dispor;

Tu, ó Salomão, terás os mil siclos,

E os que guardam o fruto dela, duzentos.

13 Ó tu, que habitas nos jardins,

*Ct 1.7Os companheiros estão atentos para ouvir a tua voz;

Digna-te de fazer-me ouvi-la.

14 Apressa-te, amado meu,

E sê tu *Ct 2.7,9,17como o veado ou como o filho da gazela

Sobre os *Ct 4.6montes de aromas.