Pál megegyezése az apostolokkal
1 Azután tizennégy esztendő mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is. 2 Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen. 3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala, 4 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: 5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra. 6 A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét ): mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek; 7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé; 8 (Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között). 9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:10 Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
Pál szembe áll Péterrel és megáll a hit által való megigazulás mellett
11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá. 12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól. 13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által. 14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? 15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, 16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. 17 Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. 18 Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. 19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. 21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
A autoridade de Paulo é reconhecida em Jerusalém
1 Então, depois de quatorze anos, cp.At 15.2subi outra vez a Jerusalém com vd.At 4.36;Gl 2.9,13Barnabé, levando também comigo a vd.2Co 2.13;Gl 2.3Tito. 2 Subi cp.At 15.2; vd.Gl 1.12devido a uma revelação; e comuniquei a eles vd.Gl 1.6o evangelho que prego entre os gentios, mas particularmente aos que eram de nomeada, para que, de algum, modo não estivesse eu correndo ou não tivesse Gl 5.7;Fp 2.16; cp.Rm 9.16;1Co 9.24ss.;Hb 12.1;2Tm 4.7corrido em vão. 3 Mas nem vd.2Co 2.13;Gl 2.1Tito, que estava comigo, sendo grego, foi cp.At 16.3;1Co 9.21obrigado a ser circuncidado, 4 e isso por causa dos Gl 1.7;At 15.1-24; cp.2Co 11.13,26falsos irmãos intrusos, os quais, furtivamente, cp.2Pe 2.1;Jd 4se introduziram para espiar a nossa Gl 5.1,13; cp.Tg 1.25liberdade que temos em Cristo Jesus, a fim de vd.2Co 11.20; cp.Rm 8.15nos escravizar; 5 aos quais nem por uma hora estivemos em sujeição, para que a Gl 2.14;Cl 1.5; cp.Gl 1.6verdade do evangelho permanecesse entre vós. 6 Mas dos que pareciam ser Gl 2.2,9; cp.Gl 6.3;2Co 11.5;12.11de alguma nomeada (quais foram, noutro tempo, nada me importa; vd.At 10.34Deus não se deixa levar de respeitos humanos) — estes que pareciam ser de alguma nomeada nada me acrescentaram; 7 pelo contrário quando, eles viram que me havia sido 1Ts 2.4;1Tm 1.11; cp.1Co 9.17confiado Gl 1.16; vd.At 9.15o evangelho da incircuncisão, justamente como a cp.Gl 2.9,11,14;Gl 1.18Pedro, o da circuncisão 8 (pois o que operou em Pedro para vd.At 1.25o apostolado da circuncisão operou também em mim para com os gentios); 9 e, conhecendo vd.Rm 12.3a graça que me foi dada, vd.At 12.17;Gl 2.12Tiago, cp.Lc 22.8Cefas e João, que pareciam ser Ap 3.12; cp.1Tm 3.15colunas, deram a mim e vd.At 4.36;Gl 2.1,13a Barnabé a cp.2Rs 10.15;Ed 10.19destra de comunhão, para que nós Gl 1.16fôssemos aos gentios, 10 e eles, à circuncisão; somente quiseram que nos lembrássemos dos pobres, vd.At 24.17o que também me esforcei por fazer.
Paulo repreende a Pedro. O homem justificado pela fé em Cristo Jesus
11 Quando, porém, Cefas veio a vd.At 11.10; cp.15.1Antioquia, resisti-lhe na cara porque era condenado. 12 Pois, antes de chegarem alguns da parte de Tiago, ele cp.At 11.3comia com os gentios; mas, quando eles vieram, subtraía-se e separava-se, cp.At 11.2temendo os que eram da circuncisão. 13 Os outros judeus também dissimularam juntamente com ele, de modo que até vd.Gl 2.1Barnabé foi levado com eles na sua dissimulação. 14 Mas, quando vi que eles Hb 12.13não andavam retamente, conforme a verdade do evangelho, disse a Cefas perante todos: Se tu, sendo judeu, Gl 2.12; cp.At 10.28vives como gentio e não como judeu, como obrigas os gentios a viver como os judeus? 15 Nós, Fp 3.4s.judeus por natureza e não 1Sm 15.18;Lc 24.7;1Co 6.1pecadores dentre os gentios, 16 sabendo, contudo, Gl 3.11; vd.At 13.39que o homem não é justificado por obras da lei, mas, sim, mediante a fé em Cristo Jesus, também nós cremos em Cristo Jesus, para sermos justificados pela vd.Rm 9.30fé em Cristo e não por obras da lei; pois, Rm 3.20; cp.Sl 143.2por obras da lei, nenhuma carne será justificada. 17 Mas, se, buscando ser justificados em Cristo, fomos nós mesmos também achados cp.Gl 2.15pecadores, é Cristo, porventura, ministro de pecado? Gl 3.21; vd.Lc 20.16De modo nenhum! 18 Se eu torno a edificar as coisas que destruí, cp.Rm 3.5(Gr.)constituo-me transgressor. 19 Pois eu, mediante a lei, vd.Rm 7.4; cp.6.2;1Co 9.20morri para a lei, a fim de viver para Deus. 20 Estou vd.Rm 6.6; cp.Gl 5.24;6.14crucificado com Cristo; logo, já não sou eu que vivo, mas é vd.Rm 8.10Cristo que vive em mim. Aquela vida que agora vivo na carne vivo na fé do vd.Mt 4.3Filho de Deus, vd.Rm 8.37que me amou e cp.Gl 1.4se entregou por mim. 21 Não faço nula a graça de Deus; pois, Gl 3.21se a justiça vem mediante a lei, então, morreu Cristo sem necessidade.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)