Jonas 1

A próféta küldetése, engedetlensége és büntetése

1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: 2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! 3 És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől. 4 Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala. 5 Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt. 6 De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el! 7 Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék. 8 Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te? 9 És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette. 10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nékik. 11 Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék. 12 Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok. 13 És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök. 14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad! 15 És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától. 16 Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.

A vocação de Jonas; a sua fuga e o seu castigo

1 *2Rs 14.25;Mt 12.39-41;16.4;Lc 11.29-30,32A palavra de Jeová veio a Jonas, filho de Amitai, dizendo: 2 Levanta-te, vai à *Jn 3.2-3;4.11grande cidade de *Gn 10.11;2Rs 19.36;Is 37.37;Na 1.1;Sf 2.13Nínive *Is 53.1e clama contra ela, porque *Gn 18.20;Os 7.2a sua malícia subiu à minha presença. 3 Jonas, porém, levantou-se para fugir *Sl 139.7,9,10da presença de Jeová, *Is 23.1,6,10;Jr 10.9para Társis. Desceu a *2Cr 2.16;Ed 3.7;At 9.36,43Jope e achou um navio que ia para Társis; pagou, pois, a sua passagem e embarcou nele para ir com eles a Társis da presença de Jeová.

4 Mas *Sl 107.25-28;135.7Jeová lançou no mar um grande vento, e fez-se no mar uma grande tempestade, de sorte que o navio estava em perigo de se fazer em pedaços. 5 Então, os marinheiros tiveram medo, e clamavam cada um *1Rs 18.26ao seu deus, *At 27.18-19,38e alijaram ao mar a carga que estava no navio, para o aliviarem. Jonas, porém, tinha descido ao interior do navio; e, tendo-se deitado, dormia um profundo sono. 6 Chegou-se a ele o piloto e disse-lhe: Que estás fazendo, ó tu que dormes? Levanta-te, *Sl 107.23clama ao teu Deus, a ver se, acaso, *Jn 3.9;2Sm 12.22;Am 5.15Deus se lembrará de nós, para que não pereçamos. 7 Disseram uns aos outros: Vinde, *Js 7.14-18;1Sm 10.20-21;14.41-42;At 1.23-26e deitemos sortes, para sabermos por causa de quem nos acontece este mal. Deitaram, pois, sortes, *Nm 32.23;Pv 16.33e a sorte caiu sobre Jonas. 8 Então, lhe disseram: *Js 7.19;1Sm 14.43Dize-nos: por causa de quem nos acontece este mal. Qual é a tua *Gn 47.3;1Sm 30.13ocupação? Donde vens? Qual é a tua terra? E de que povo és? 9 Respondeu-lhes ele: Eu sou *Gn 14.13;Êx 1.15;2.13hebreu *2Rs 17.25,28,32-33e temo a Jeová, *Ed 1.2;Ne 1.4;Sl 136.26;Dn 2.18Deus do céu, *Ne 9.6;Sl 95.5;146.6que fez o mar e a terra. 10 Então, os homens ficaram possuídos de grande medo e lhe disseram: Que é isso que fizeste? Pois os homens souberam que ele *Jn 1.3;Jó 27.22fugia da presença de Jeová, porque lho havia dito.

11 Disseram-lhe: Que te faremos nós, para que o mar cesse de se levantar contra nós? Pois o mar se ia tornando cada vez mais tempestuoso. 12 Respondeu-lhes: *2Sm 24.17Levantai-me e lançai-me no mar; assim, cessará o mar de se levantar contra vós, porque eu sei que é *1Cr 21.17por minha causa que vos sobreveio esta grande tempestade. 13 Todavia, os homens se esforçavam com os remos para tornar a ganhar a terra; porém *Pv 21.30não podiam, pois o mar se ia tornando cada vez mais tempestuoso contra eles. 14 Por isso, clamaram *Jn 1.16;Sl 107.28a Jeová e disseram: Rogamos-te, Jeová, que não pereçamos por causa da vida deste homem e que não faças cair sobre nós o sangue inocente; pois tu, *Sl 115.3;135.6;Dn 4.34-35Jeová, fizeste como foi do teu agrado. 15 Levantaram, pois, a Jonas e lançaram-no ao mar; e o mar *Sl 65.7;93.3-4;107.29cessou da sua fúria. 16 Então, os homens temeram em extremo a Jeová; ofereceram sacrifícios *1Sm 6.2-5;Dn 4.34-37a Jeová e fizeram *Sl 50.14;66.13-14votos.

Jonas no ventre do grande peixe; sua oração e seu salvamento

17 *Jn 4.6Jeová preparou um grande peixe que tragasse a Jonas, e Jonas esteve no *Mt 12.40ventre do peixe três dias e três noites.