Resultados da busca por "esperança"

1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

4Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.

11Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.

12Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!

3Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

6Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

7Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

2Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

4Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

7Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

2Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,

11Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.

15Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.

5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

2Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

20Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

4Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.

7Az Úr szava tűzlángokat szór.

11Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

4Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

11Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

12Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

1Dávid zsoltára emlékeztetőül.

10Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

16Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

2Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.

5Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.

8Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

9Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

13Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

15Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

7Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

11Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

14Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

1Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.

4Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

5Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

2Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

6Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.

12Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.