113 resultados encontrados
6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
20A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.
24A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.
27Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.
20Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
21Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
22Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
23Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
28A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
1A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
19Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.
22Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel.
23Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
35Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
1Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
2Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.
11Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.
1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
2Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
8Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
20Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
7Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
13Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
14Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
7Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
14Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
19A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
9Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
22Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
25Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
2Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
3Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
11Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
4Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
6Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.
8Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
7Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
65Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
7Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
8Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
3Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
7Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
11Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
14Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
2Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
14Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
19Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.