Jób nyolczadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét
1 Jób pedig felele, és monda: 2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! 3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? 5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. 6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. 7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. 9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. 10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. 11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. 12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. 13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. 14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?