1 In quel tempo, lEterno mi disse: "Tagliati due tavole di pietra simili alle prime, e sali da me sul monte; fatti anche unarca di legno;
2 e io scriverò su quelle tavole le parole che erano sulle prime che tu spezzasti, e tu le metterai nellarca".
3 Io feci allora unarca di legno dacacia, e tagliai due tavole di pietra simili alle prime; poi salii sul monte, tenendo le due tavole in mano.
4 E lEterno scrisse su quelle due tavole ciò che era stato scritto la prima volta, cioè le dieci parole che lEterno avea pronunziate per voi sul monte, di mezzo al fuoco, il giorno della raunanza. E lEterno me le diede.
5 Allora mi volsi e scesi dal monte; misi le tavole nellarca che avevo fatta, e quivi stanno, come lEterno mi aveva ordinato.
6 (Or i figliuoli dIsraele partirono da Beeroth-Benè-Jaakan per Mosera. Quivi morì Aaronne, e quivi fu sepolto; ed Eleazar, suo figliuolo, divenne sacerdote al posto di lui.
7 Di là partirono alla volta di Gudgoda; e da Gudgoda alla volta di Jotbatha, paese di corsi dacqua.
8 In quel tempo lEterno separò la tribù di Levi per portare larca del patto dellEterno, per stare davanti allEterno ed esser suoi ministri, e per dar la benedizione nel nome di lui, come ha fatto sino al dì doggi.
9 Perciò Levi non ha parte né eredità coi suoi fratelli; lEterno è la sua eredità, come gli ha detto lEterno, lIddio tuo).
10 Or io rimasi sul monte, come la prima volta, quaranta giorni e quaranta notti; e lEterno mi esaudì anche questa volta: lEterno non ti volle distruggere.
11 E lEterno mi disse: "Lèvati, mettiti in cammino alla testa del tuo popolo, ed entrino essi nel paese che giurai ai loro padri di dar loro, e ne prendano possesso".
12 Ed ora, Israele, che chiede da te lEterno, il tuo Dio, se non che tu tema lEterno, il tuo Dio, che tu cammini in tutte le sue vie, che tu lami e serva allEterno, chè il tuo Dio, con tutto il tuo cuore e con tutta lanima tua,
13 che tu osservi per il tuo bene i comandamenti dellEterno e le sue leggi che oggi ti do?
14 Ecco, allEterno, al tuo Dio, appartengono i cieli, i cieli dei cieli, la terra e tutto quanto essa contiene;
15 ma soltanto ne tuoi padri lEterno pose affezione, e li amò; e, dopo loro, fra tutti i popoli, scelse la loro progenie, cioè voi, come oggi si vede.
16 Circoncidete dunque il vostro cuore e non indurate più il vostro collo;
17 poiché lEterno, il vostro Dio, è lIddio degli dèi, il Signor dei signori, lIddio grande, forte e tremendo, che non ha riguardi personali e non accetta presenti,
18 che fa giustizia allorfano e alla vedova, che ama lo straniero e gli dà pane e vestito.
19 Amate dunque lo straniero, poiché anche voi foste stranieri nel paese dEgitto.
20 Temi lEterno, il tuo Dio, a lui servi, tienti stretto a lui, e giura nel suo nome.
21 Egli è loggetto delle tue lodi, egli è il tuo Dio, che ha fatto per te queste cose grandi e tremende che gli occhi tuoi hanno vedute.
22 I tuoi padri scesero in Egitto in numero di settanta persone; e ora lEterno, il tuo Dio, ha fatto di te una oltitudine pari alle stelle de cieli.
1 Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és jõjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.
2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.
3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala.
4 És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.
5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyrõl, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.
6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az õ fia lõn pappá helyette.
7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bõ]vízû patakok földére.
8 Abban az idõben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr elõtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig.
9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.
10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.
11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elõtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom.
12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain járj, és szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, és teljes lelkedbõl,
13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!
14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!
15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint e mai napon [is látszik].
16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;
17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.
19 Szeressétek azért a jövevényt; mert [ti is] jövevények voltatok Égyiptom földén.
20 Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél.
21 Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.
22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!