1 Tre giorni dopo, si fecero delle nozze in Cana di Galilea, e c’era la madre di Gesù.

2 E Gesù pure fu invitato co’ suoi discepoli alle nozze.

3 E venuto a mancare il vino, la madre di Gesù gli disse: Non han più vino.

4 E Gesù le disse: Che v’è fra me e te, o donna? L’ora mia non è ancora venuta.

5 Sua madre disse ai servitori: Fate tutto quel che vi dirà.

6 Or c’erano quivi sei pile di pietra, destinate alla purificazione de’ Giudei, le quali contenevano ciascuna due o tre misure.

7 Gesù disse loro: Empite d’acqua le pile. Ed essi le empirono fino all’orlo.

8 Poi disse loro: Ora attingete, e portatene al maestro di tavola. Ed essi gliene portarono.

9 E quando il maestro di tavola ebbe assaggiata l’acqua ch’era diventata vino (or egli non sapea donde venisse, ma ben lo sapeano i servitori che aveano attinto l’acqua), chiamò lo sposo e gli disse:

10 Ognuno serve prima il vin buono; e quando si è bevuto largamente, il men buono; tu, invece, hai serbato il vin buono fino ad ora.

11 Gesù fece questo primo de’ suoi miracoli in Cana di Galilea, e manifestò la sua gloria; e i suoi discepoli credettero in lui.

12 Dopo questo, scese a Capernaum, egli con sua madre, co’ suoi fratelli e i suoi discepoli; e stettero quivi non molti giorni.

13 Or la Pasqua de’ Giudei era vicina, e Gesù salì a Gerusalemme.

14 E trovò nel tempio quelli che vendevano buoi e pecore e colombi, e i cambiamonete seduti.

15 E fatta una sferza di cordicelle, scacciò tutti fuori del tempio, pecore e buoi; e sparpagliò il danaro dei cambiamonete, e rovesciò le tavole;

16 e a quelli che vendeano i colombi, disse: Portate via di qui queste cose; non fate della casa del Padre mio una casa di mercato.

17 E i suoi discepoli si ricordarono che sta scritto: Lo zelo della tua casa mi consuma.

18 I Giudei allora presero a dirgli: Qual segno ci mostri tu che fai queste cose?

19 Gesù rispose loro: Disfate questo tempio, e in tre giorni lo farò risorgere.

20 Allora i Giudei dissero: Quarantasei anni è durata la fabbrica di questo tempio e tu lo faresti risorgere in tre giorni?

21 Ma egli parlava del tempio del suo corpo.

22 Quando dunque fu risorto da’ morti, i suoi discepoli si ricordarono ch’egli avea detto questo; e credettero alla Scrittura e alla parola che Gesù avea detta.

23 Mentr’egli era in Gerusalemme alla festa di Pasqua, molti credettero nel suo nome, vedendo i miracoli ch’egli faceva.

24 Ma Gesù non si fidava di loro, perché conosceva tutti,

25 e perché non avea bisogno della testimonianza d’alcuno sull’uomo, poiché egli stesso conosceva quello che era nell’uomo.

1 És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

2 És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.

3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

5 Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

6 Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,

10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.

12 Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,

13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:

15 És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;

16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.

17 Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.

18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?

19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.

20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

21 Õ pedig az õ testének templomáról szól vala.

22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az õ tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.

23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.

24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat,

25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.