1 Queste cose disse Gesù; poi levati gli occhi al cielo, disse: Padre, lora è venuta; glorifica il tuo igliuolo, affinché il Figliuolo glorifichi te,
2 poiché gli hai data potestà sopra ogni carne, onde egli dia vita eterna a tutti quelli che tu gli hai dato.
3 E questa è la vita eterna: che conoscano te, il solo vero Dio, e colui che tu hai mandato, Gesù Cristo.
4 Io ti ho glorificato sulla terra, avendo compiuto lopera che tu mhai data a fare.
5 Ed ora, o Padre, glorificami tu presso te stesso della gloria che avevo presso di te avanti che il mondo fosse.
6 Io ho manifestato il tuo nome agli uomini che tu mhai dati dal mondo; erano tuoi, e tu me li hai dati; d essi hanno osservato la tua parola.
7 Ora hanno conosciuto che tutte le cose che tu mhai date, vengon da te;
8 poiché le parole che tu mi hai date, le ho date a loro; ed essi le hanno ricevute, e hanno veramente conosciuto chio son proceduto da te, e hanno creduto che tu mhai mandato.
9 Io prego per loro; non prego per il mondo, ma per quelli che tu mhai dato, perché son tuoi;
10 e tutte le cose mie son tue, e le cose tue son mie; e io son glorificato in loro.
11 E io non sono più nel mondo, ma essi sono nel mondo, e io vengo a te. Padre santo, conservali nel tuo nome, essi che tu mhai dati, affinché siano uno, come noi.
12 Mentre io ero con loro, io li conservavo nel tuo nome; quelli che tu mi hai dati, li ho anche custoditi, e niuno di loro è perito, tranne il figliuol di perdizione, affinché la Scrittura fosse adempiuta.
13 Ma ora io vengo a te; e dico queste cose nel mondo, affinché abbiano compita in se stessi la mia allegrezza.
14 Io ho dato loro la tua parola; e il mondo li ha odiati, perché non sono del mondo, come io non sono del mondo.
15 Io non ti prego che tu li tolga dal mondo, ma che tu li preservi dal maligno.
16 Essi non sono del mondo, come io non sono del mondo.
17 Santificali nella verità: la tua parola è verità.
18 Come tu hai mandato me nel mondo, anchio ho mandato loro nel mondo.
19 E per loro io santifico me stesso, affinché anchessi siano santificati in verità.
20 Io non prego soltanto per questi, ma anche per quelli che credono in me per mezzo della loro parola:
21 che siano tutti uno; che come tu, o Padre, sei in me, ed io sono in te, anchessi siano in noi: affinché il mondo creda che tu mi hai mandato.
22 E io ho dato loro la gloria che tu hai dato a me, affinché siano uno come noi siamo uno;
23 io in loro, e tu in me; acciocché siano perfetti nellunità, e affinché il mondo conosca che tu mhai mandato, e che li ami come hai amato me.
24 Padre, io voglio che dove son io, siano meco anche quelli che tu mhai dati, affinché veggano la mia gloria che tu mhai data; poiché tu mhai amato avanti la fondazion del mondo.
25 Padre giusto, il mondo non tha conosciuto, ma io tho conosciuto; e questi hanno conosciuto che tu mi hai mandato;
26 ed io ho fatto loro conoscere il tuo nome, e lo farò conoscere, affinché lamore del quale tu mhai amato sia in loro, ed io in loro.
1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;
2 A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4 Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5 És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt.
6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7 Most tudták meg, hogy mindaz te tõled van, a mit nékem adtál:
8 Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, õ nékik adtam; és õk befogadták, és igazán megismerték, hogy én tõled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsõíttetem õ bennök.
11 És nem vagyok többé e világon, de õk a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12 Mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy õk az én örömemet teljesen bírják õ magokban.
14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyûlölte õket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.
16 Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17 Szenteld meg õket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18 A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is õket e világra;
19 És én õ érettök [oda] szentelem magamat, hogy õk is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.
20 De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;
21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy õk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22 És én azt a dicsõséget, a melyet nékem adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23 Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, a miként engem szerettél.
24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.
25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26 És megismertettem õ velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen õ bennök, a mellyel engem szerettél, és én [is] õ bennök [legyek.]