1 Ricordati, Eterno, di quello che ci è avvenuto! Guarda e vedi il nostro obbrobrio!

2 La nostra eredità è passata a degli stranieri, le nostre case, a degli estranei.

3 Noi siam diventati orfani, senza padre, le nostre madri son come vedove.

4 Noi beviamo la nostr’acqua a prezzo di danaro, le nostre legna ci vengono a pagamento.

5 Col collo carico noi siamo inseguiti, siamo spossati, non abbiamo requie.

6 Abbiam teso la mano verso l’Egitto e verso l’Assiria, per saziarci di pane.

7 I nostri padri hanno peccato, e non sono più; e noi portiamo la pena delle loro iniquità.

8 Degli schiavi dominano su noi, e non v’è chi ci liberi dalle loro mani.

9 Noi raccogliamo il nostro pane col rischio della nostra vita, affrontando la spada del deserto.

10 La nostra pelle brucia come un forno, per l’arsura della fame.

11 Essi hanno disonorato le donne in Sion, le vergini nelle città di Giuda.

12 I capi sono stati impiccati dalle loro mani, la persona de’ vecchi non è stata rispettata.

13 I giovani han portato le macine, i giovanetti han vacillato sotto il carico delle legna.

14 I vecchi hanno abbandonato la porta, i giovani la musica dei loro strumenti.

15 La gioia de’ nostri cuori è cessata, le nostre danze son mutate in lutto.

16 La corona ci è caduta dal capo; guai a noi, poiché abbiamo peccato!

17 Per questo langue il nostro cuore, per questo s’oscuran gli occhi nostri:

18 perché il monte di Sion è desolato, e vi passeggian le volpi.

19 Ma tu, o Eterno, regni in perpetuo; il tuo trono sussiste d’età in età.

20 Perché ci dimenticheresti tu in perpetuo, e ci abbandoneresti per un lungo tempo?

21 Facci tornare a te, o Eterno, e noi torneremo! Ridonaci de’ giorni come quelli d’un tempo!

22 Ché, ora, tu ci hai veramente reietti, e ti sei grandemente adirato contro di noi!

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!