1 IN quel tempo il Signore mi disse: Tagliati due Tavole di pietra, simili alle primiere; poi sali a me in sul monte; fatti ancora un’Arca di legno.2 E io scriverò in su quelle Tavole le parole ch’erano in su le primiere che tu spezzasti; e tu le metterai dentro a quell’Arca.3 E io feci un’Arca di legno di Sittim, e tagliai due Tavole di pietra, simili alle primiere; poi salii in sul monte, avendo quelle due Tavole in mano.4 Ed egli scrisse in su quelle Tavole, conforme alla prima scrittura, le dieci parole, che il Signore vi avea pronunziate nel monte, di mezzo al fuoco, al giorno della raunanza. E il Signore me le diede.5 Allora io mi rivolsi indietro, e discesi giù dal monte, e posi quelle Tavole nell’Arca che io avea fatta, e son restate quivi; come il Signore mi avea comandato.6 Or i figliuoli d’Israele partirono di Beerot-bene-iaacan, per andare a Mosera; quivi morì Aaronne, e quivi fu seppellito; ed Eleazaro, suo figliuolo, fu sacerdote in luogo suo.7 Di là partirono, per andare a Gudgod; e di Gudgod, per andare a Iotbat, ch’è un paese di rivi d’acque.8 In quel tempo il Signore appartò la tribù di Levi, per portar l’Arca del Patto del Signore, per comparir davanti al Signore per ministrargli, e per benedir nel suo Nome, come fa infino al dì d’oggi.9 Perciò Levi non ha parte, nè possessione co’ suoi fratelli; il Signore è la sua possessione, siccome il Signore Iddio tuo gliene ha parlato.10 Or essendo io dimorato in sul monte tanto tempo quanto la prima volta, cioè quaranta giorni e quaranta notti, il Signore esaudì la mia voce ancora quella volta, e non ti volle distruggere.11 E il Signore mi disse: Levati, va’ per camminar davanti al popolo; ed entrino nel paese, del quale ho giurato a’ lor padri che io lo darei loro; e possegganlo12 Ora dunque, o Israele, che chiede il Signore Iddio tuo da te, se non che tu tema il Signore Iddio tuo, per camminare in tutte le sue vie, e per amarlo, e per servire al Signore Iddio tuo con tutto il tuo cuore, e con tutta l’anima tua?13 E per osservare i comandamenti del Signore, e i suoi statuti, i quali oggi ti do; acciocchè ti sia bene?14 Ecco, i cieli e i cieli de’ cieli sono del Signore, e la terra, e tutto quello ch’è in essa.15 E pure il Signore ha posto affezione solo a’ tuoi padri, per amarli; e ha eletta, d’infra tutti i popoli, la lor progenie dopo loro, cioè voi,16 come oggi appare. Circoncidete adunque il prepuzio del vostro cuore, e non indurate più il vostro collo.17 Perciocchè il Signore Iddio vostro è l’Iddio degl’iddii, e il Signore de’ signori; l’Iddio grande, il potente, e il tremendo; il qual non riguarda alla qualità della persona, e non piglia presenti;18 il quale fa ragione all’orfano e alla vedova; e ama il forestiere, per dargli del pane e de’ vestimenti.19 Voi dunque altresì amate i forestieri; conciossiachè siate stati forestieri nel paese di Egitto.20 Temi il Signore Iddio tuo, servigli, e attienti a lui, e giura per lo suo Nome.21 Egli è la tua laude, e il tuo Dio, il quale ha operate inverso te queste grandi e tremende cose, che gli occhi tuoi hanno vedute.22 I tuoi padri discesero in Egitto in numero di settanta persone; e ora il Signore Iddio tuo ti ha fatto diventare come le stelle del cielo, in moltitudine

1 Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és jõjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala.4 És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyrõl, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az õ fia lõn pappá helyette.7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bõ]vízû patakok földére.8 Abban az idõben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr elõtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig.9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elõtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom.12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain járj, és szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, és teljes lelkedbõl,13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint e mai napon [is látszik].16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.19 Szeressétek azért a jövevényt; mert [ti is] jövevények voltatok Égyiptom földén.20 Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél.21 Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!