1 LE mosche morte fanno putire, e ribollir l’olio odorifero del profumiere; così un poco di stoltizia guasta il pregio della sapienza e della gloria.2 L’uomo savio ha il suo cuore alla sua destra, e lo stolto l’ha alla sua sinistra.3 Lo stolto, eziandio mentre egli cammina per la via, è scemo di senno, e dice a tutti ch’egli è stolto4 Se il principe monta in ira contro a te, non lasciar però il tuo luogo; perciocchè la dolcezza fa perdonar di gran peccati.5 Vi è un male che io ho veduto sotto il sole, simile all’errore che procede dal principe.6 Cioè: che la stoltizia è posta in grandi altezze, ed i ricchi seggono in luoghi bassi.7 Io ho veduti i servi a cavallo, ed i ricchi camminare a piè come servi.8 Chi cava la fossa caderà in essa; e chi rompe la chiusura il serpente lo morderà.9 Chi rimuove le pietre ne sarà offeso; chi spezza delle legne ne sarà in pericolo.10 Se il ferro è rintuzzato, e non se ne arrota il taglio, bisogna raddoppiar la forza; ma la sapienza è cosa eccellente, per addirizzar le cose.11 Se il serpente morde, non essendo incantato, niente meglio vale il maldicente12 Le parole della bocca del savio non sono altro che grazia; ma le labbra dello stolto lo distruggono.13 Il principio delle parole della sua bocca è stoltizia, ed il fine del suo parlare è mala pazzia.14 Benchè lo stolto moltiplichi le parole, l’uomo pur non sa ciò che ha da essere; e chi gli dichiarerà ciò che sarà dopo lui?15 La fatica degli stolti li stanca; perciocchè non sanno la via per andare alla città16 Guai a te, o paese, il cui re è fanciullo, ed i cui principi mangiano fin dalla mattina!17 Beato te, o paese, il cui re è di legnaggio nobile, ed i cui principi mangiano a tempo convenevole, per ristoro, e non per ebbrezza!18 Per la pigrizia di ambe le mani il solaio scade, e per le mani spenzolate gocciola in casa.19 I conviti si fanno per gioire, e il vino rallegra i viventi; ed i danari rispondono a tutto.20 Non dir male del re, non pur nel tuo pensiero; e non dir male del ricco nella camera dove tu giaci; perciocchè alcun uccello del cielo potrebbe portarne la voce, ed alcun animale alato rapportarne le parole

1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bûnöket lecsendesít.2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek;] a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepût elhányja, megmarja azt a kígyó.6 A ki a köveket helyökbõl kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy elõmenetel.8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik õt.10 Az õ szája beszédinek kezdete bolondság, és az õ szája [beszédinek] vége gonosz balgatagság.11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?12 A bolondnak munkája elfárasztja õt, mert a városba sem tud menni.13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élõket: és a pénz szerzi meg mindezeket.17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.18 19 20